Sakkjáték

A hadrendbe igazodott bábuk keményen és fegyelmezetten néztek farkasszemet egymással. A feszült csendben, még a légy zümmögése is durva zajként hatott. A leendő csatatér négyzetei a parasztok zárt sorai előtt vészjóslón csillogtak a tompa fényben.

A fehér sor mozdult először. A királynő előtti paraszt kettőt lépett előre, bal szomszédja egy kockát, védelemül szolgálva társának. A fekete hasonlóan reagált. A parasztok döngő léptei betöltötték a táblát, halálmegvető bátorsággal közelítve egymás felé.

Mindkét részről megindultak a lovak, a futók is kitörési pontot kerestek. A bástyák lomhán igyekeztek helyzetbe hozni magukat.

A sűrűn egymásnak feszült sorok felemésztették az előbb még megnyugtató távolságot, pattanásig feszült idegekkel álltak, farkasszemet nézve egymással, kiben-kiben megkondult a lélekharang. Az egész táblán végignyújtózott a halálfélelem.

Egy fehér paraszt nekirontott a szemben álló feketéknek, és legázolt egyet. Azonnal odavágott egy fekete huszár, – a bátor fehér holtan zuhant le a tábláról.

Elszabadult a pokol. Harsona ordított, a lovak és futók támadásba lendültek, a királynő is előre lódult, a bástyák, lovak, futók köré zárkóztak, a parasztok a tisztek lába közé gabalyodva harcoltak körömszakadtáig, a véres veríték a szemekbe folyt. Az elesettek koppanó hangjai túlharsogták a csatazajt, fogytak a jó vitézek, jajszó nélkül tűrve a sors rájuk mért csapásait.

Az ellenfelek a vad őrületben már alig tudták egymást megkülönböztetni, a felemelkedő kardok véresen villogtak a fejek felett, lábak taposták az elhullottak hűlő emlékeit.

A harc hevében a fekete királynő elesett, a fehérek diadalmámorban üvöltöttek, a katasztrófa megrendítette feketék lassan hátrálni kezdtek. A gőzös agyak és villogó fegyverek kiirtották a bábukból a kegyelem vagy tolerancia érzését. A forró gőzhenger lassan végigvonult a táblán, leszorítva a foltokban még küzdő fekete sereg maradványait, pusztítva és pusztulva, de előre verekedve, a maradék feketék felé.

A szinte magatehetetlen király körül elfogyott az önfeláldozó védelem. A fehér tisztek körülvették, megbénítva menekülését, és mikor rémületéből felocsúdott, előtte állt győzedelmesen az ellenséges királyné.

Matt.

Úgy dőlt el, mint hatalmas, öreg tölgy.

Zuhanás közben még hallotta a megfogyatkozott ellen mámoros üdvrivalgását.