Létrenyíló ablak


Az ablak előtt ült mozdulatlanul, a kanyargós hegyi utat figyelte. Már sok éve nem jött rajta senki.
Nem tudta igazán mit vagy kit vár pontosan, de érezte- várnia kell.
Időnként mindenfélét ráképzelt az útra - jöttek mentek rajta agyszüleményei-amikről ő sem hitte, hogy valódiak.
A pókhálós-koszos ablaküveg alig engedett be fényt, de gyakorlott szem kilátott rajta. Sok éve várakozott, neki igazán volt gyakorlata. Ha ültében elbóbiskolt, belső ablakából figyelt tovább. Masszív virtuális világban teljes intenzitással tudott létezni- sosem volt magányos-mindig tömeg, események, és történések forgatagában élt.
Mindegy volt neki teste mit csinál, gyanítom azért ült karosszékében, mert valahol tartani kellett vézna figuráját. Ha meg már ott tartotta az ablaknál, ki is nézett.
Sosem beszélt hangosan-igaz, nem is volt kihez. Képes volt egészen befelé élni, egyszemélyes világából nem hiányzott senki.
Egy kora nyári csendes este az út felett narancsszínűre fakult az ég, halk zene csendült, és százezer számra kezdett hullani az égből valamiféle tollpihe.
A felélénkülő esti szellő őrült kavargásba hozta a látványt. Az örvényből előtűntek szárnyas elefántok, hajók-duzzadó vitorlákkal, vágtató lovasok kivont kardjaikkal, hárfák és fuvolák, vadászkürtökön lovagló, fekete- szőrős angyalok.
Előtűnt a kavalkádból egy rendkívül hosszú ujjú kézfej vezényelve a forgatagot, karmesteri pálcája egy zölden fluoreszkáló nyelv.
Hatalmas villámok hasították az eget, néha eltalálva egyik-másik szereplőt aki fémes csattanással elpárolgott.
Valami sátáni erő szórakozott a tehetetlen résztvevőkkel, jól mulathatott, mert minden találatát hatalmas dörgő kacaj kísért.
A színjátékot nézve, virágba borult lelke énekelt.
Egész valóját betöltötte a káprázat, ugyanakkor boldog volt, hogy csak nézője az eseményeknek, nem eshet bántódása.
Most értette meg igazán Buddha bölcsességét, miszerint a világ eseményeit figyelemmel kell kísérni, de mindig csak a szemlélődés szintjén.
Sosem beleavatkozni az események menetébe, a szereptévesztés jutalma a halál. Az ablak előtt ült mozdulatlanul.
Tudta, a domb mögött az út egy következő ablakhoz vezet, de azon kinézni csak az tud, aki odaért.

Nincsenek megjegyzések: