Árnyékban

 

Eliziumi kert

 

Éjszaka lényei

 

Ecce HOMO

Ennek az emlősnek a fajtán belüli egyik változata a Homo Szarpiensz, néha akad egy egy Homo Ludens is,de az ritka, és rendszerint menet közben kisül, hogy hamis.
Persze, a magához való esze,az megvan. Kifelé maga a jóság, önzetlenség, és megértő szeretet, ugyanakkor belül, önző, számító,
irigy, rossz indulatú, és többnyire gonosz is. 
Mert,Ő a főemlős, és folyamatosan ünnepli saját magát. 
Az tény, hogy az ismert fauna egyetlen élőlénye, aki akkor is öl,ha nem éhes. De ha jól van lakva, akkor nem restell más fajtársakat is ölni. Mert gyáva, és így bizonygatja magának, hogy bátor, no meg rettenhetetlen.
Hatalmi vágya fékezhetetlen, az uralkodni vágyása, ha más nem, a feleségét,társát veri. Nagyon vigyáz, hogy csak nálánál védtelenebb ellenfele legyen, mert győzni kell, mert egy szarpiensznek ez a kötelező. 
Hol vannak azok a férfiak, például Damjanich jut eszembe, aki csak annyit mondott a hóhérnak, mikor az a kötelet a nyakába akasztotta,hogy- vigyázzon a szakállamra,mert az,mindig kedves volt nekem…
Különös, hogy az igazi embereket, hamar elnyeli a feledés homálya, akik igazi férfiak,nők voltak, a tömbösített tömegeket meg időnként piedesztálra emelik, és hősökként ünneplik, időnként leköpdösve őket. 
Akinek sok a nyála,miért ne tehetné… Önmagát, mindenek fölé helyezve… 
Ecce Homo. Ha baj éri,érte három szirénázó mentőegység jöjjön,de Ő,egy utcán fekvő embert átlép, neki
nincs vesztenivaló ideje. 
Na, most már mennem kell- mondta nagyot sóhajtva a lisztkukac, örülök,hogy találkoztunk.Hát,adtál némi gondolkodni valót – motyogta a denevér,és hangtalanul eltűnt az éj vastag sötétjében. 

Az ítélet

 

Vízió

 

Képárus