Hijjjjj- hogy micsoda dolgok történnek az emberrel, ha hosszan élve marad!
Már megint lehamuztam az ölembe, pedig vigyáztam!
Most jön a „Majd felszedem” elhatározás, aztán elfelejtem, és akkor jut megint eszembe, amikor széttaposom.
Micsoda életek és micsoda halálok vannak!
Ha az ember megöregszik, képtelen dolgok történnek vele.
Például alattam, lakik Dobó Katica, mi neveztük el annak, mert időnként olyan zuhogás és csörömpölés hallik fel a konyhájából, hogy tisztán látom lelki szemeimmel, rázuhant a konyhakredenc.
Mert öreg, kicsit süket és rosszul lát.
Legalább nem látja, hogy miket művel. Szerencse a szerencsétlenségben…
Mert az ember sok baromságot elkövet egy életen át, de ha nem látja, az egy kegy a sorstól.
Mindig az a baj, ha az ember lát.
Én is látlak benneteket, ha tudnátok, hogy néztek ki itt ácsorogva, hát ordítva bőgnétek.
Képtelenek vagytok nyugodtan állni, toporásztok, valamit csinálnotok kell a kezeitekkel, mert az egész életetek arra megy rá, hogy leplezzétek az állandó bizonytalankodásotokat.
A gyengébb idegzetűeknél aztán jön a depresszió, a hipertónia, majd a pszichológiai gyógyítás, amivel nem megy semmire, de pénzébe kerül.
Mert a hülyeségnek is van ára, alanyi jogon csak a hózápor jár.
Aztán, ha jól rácseszel, akkor panaszkodsz, már minden ismerősöd kerül, mert nekik is van elég bajuk, nincs szükségük a tiédre…
Még jó, hogy nem éltek örökké, mert úgy járnátok, mint az Ócsai, aki ellenőrzést kapott, és a műhelyében körülnéző ellenőr azt mondta neki: Mi van Ócsaikám.
Nem fejlődünk? Nem fejlődünk?
És ez a hülye még el is meséli…
Alig bírtam ki röhögés nélkül.
Hát úgylátszik van, aki teljesen kifejlődve születik, csak azért kell pelenkázni, mert direkt becsinál, le ne bukjon.
A kifejlettségnek is vannak fokozatai, kinek mi.
Van, aki ha nem fújja függönybe az orrát az már valami, és létezik olyan is, aki a nyolcadik nyelvet tanulja meg, és elégedetlen.
Hogy melyik boldogabb, hát nem biztos, hogy a nyelvész.
A boldogság és elégedettség egy más dolog.
Döntően fontos, hogy ki és mit vár.
Persze egy óriási kompromisszummal megvan a kapott eredmény, de a kis eredmény is siker, nem kell mindig marha nagyot akarni.
Az eszelős erőlködésnek közismert a vége.
Egyedül a halált nem szokás várni, ott nincs olyan, hogy nem jön.
Az megjelenik kaszájával hadonászva, és ziher, hogy eltalál.
Vannak nagyon ravasz és szerencsés indivídumok, akiknek a szomszédját találja el, de másodszorra sosem téved.
Kalácsról álmodoztok, és eléritek a kenyérhéját, aztán aki be tudja magyarázni magának, hogy kalács van a szájában, az szerencsés.
A szerencse méretei, az önámítani tudás függvénye. Na persze, a dolognak vannak határai, úgy lenyelni egy piócát, hogy marhapörkölt érzeted legyen, hát az nehezen elképzelhető.
Az okos ember mindig azt akarja, amit akarhat, és folyamatos sikerélményben van része.
A szánalmaskám meg előre megtervezi az életét, ami természetesen nem úgy fog sikerülni.
De miért is hiszitek azt, hogy van beleszólásotok a dolgokba.
Ki beszélte nektek be ezt a képtelenséget?
Na persze van mozgásteretek, eldönthetitek, hol mentek át az úttesten,
ha mázlisták vagytok, nem lát meg rendőr, meg nem üt el benneteket a villamos.
Ha hallgattok az okos szóra, elmentek tüdőszűrésre, az ingyenes és jó program.
Beálltok abba a kriptába, mellkasotokat nekinyomják a képernyőnek, had ragadjon rátok a bacilus az előző vendégtől, az állkapcsotokat beakasszák egy tartóba, és úgy álltok ott, mint egy döglött hal.
Idejekorán megtudjátok, ha baj van, megmérgezitek a hátralévő perceiteket is.
Láttam falfirkákat, hogy „Birka nép”, meg ”Cigánymentes övezet”.
Imádtok suttyomban renitenskedni, de nyíltan, arról szó sem lehet.
Semmiről nem lehet szó, aminek rizikója akkora, mint egy borsó.
A hős honfivér, aki ezeket a feliratokat csinálta, biztos vénasszonynak álcázva, éjszaka festette fel mondanivalóját.
Mert mondanivalója neki is van, ő is egy ember, na meg a kutyának is lenne mit mondania, ha tudna beszélni.
Tartok tőle, hogy amit rólatok szólna, azt nem tennétek ki az ablakba.
Hát én mondom, nem könnyű veletek, de ha azt mondanám dögnehéz, az sem lenne túlzás.
A túlzás is olyan állapothatározó, ami egyéni teherbíráson alapszik.
Egy piásnak egy vödör sör sem túlzás, egy abszcinensnek egy üveg is az.
Szent meggyőződésetek, ha folyton moralizáltok, akkor ti lehettek a társadalom elitje, bár belátom, a moralizálni tudás produkál egy masszív rendet, ha ez nincs, nem tudnátok, mikor hágjátok át, és mit.
Nem lehet szabálytalankodni a szabályok ismerete nélkül.
Mint ahogy csak jól nevelt ember lehet neveletlen, akit mi annak nevezünk általában, az nem neveletlen, azt nem is nevelték.
Pedig ha hiszitek-, ha nem, ezen az iszapgolyón egészen kellemesen lehetne létezni.
És nem a klímaváltozás, a cunamik és a napkitörések az akadály, hanem Ti.
Mindent megtesztek, hogy megkeserítsétek egymás tyúkszaros életét, nem véve észre, hogy ettől a tiétek is a francba megy.
Hallani, hogy a hülyeség ellen nincs orvosság, ne aggódjatok, nem fog változni semmi.
Továbbra is bátran garázdálkodhattok, de csak a magatok, és nem az Úr dicsőségére.
Bejegyzések
