Hű, de csont!


A zsenialitás és ostobaság között csupán annyi a különbség, hogy a zsenialitásnak megvannak a határai.
A zsenialitás részben genetikus következmény, ami párosul egy szorgalommal, és akarni tudással.
Nagy hátránya, hogy eltávolít széles tömegektől, garantál egy magányosságot, mert egy hajón is a legmagányosabb a kapitány, lévén mindenki alatta van rangban, és mindenki alatt a tenger.
Ez egy állandó, és megváltoztathatatlan felállás, ha változik, azt hívják katasztrófának.
Nem mintha a katasztrófa nem lenne egy életet színesítő esemény, hiszen az újsághíreknek egy örök életbenntartója, nem is szólva arról, hogy rengeteg embernek ad kenyeret, mert katasztrófaelhárít.
Az ostobaság is genetikus következmény, csak végtelenül kényelmes, nem kell hozzá semmiféle felkészülés, méretei nem behatároltak, és a végtelenben is csak önmagával találkozik.
Nyugodt, békés, önmagával elégedett állapotot nyújt, a félreértések, és hibás szemléletek tömegei külön életteret biztosít.
Egy szabad és önbizalommal teli lebegést, a kétkedést nem ismeri.
Mert minden érthető, és egyúttal félreérthető, ami igen szubjektív, mert a zseni szerint félre van az ostoba tájékozódva, és fordítva.
Csak az ostoba elégedett, a zseni meg elbizonytalanodva szorong, és már- már depressziós. Erősen elgondolkodtató, kinek van igaza.
Egy ostoba elélhet, az emberi kor végső határáig, még egy zseni, csak megoldja, hogy idő előtt tönkremenjen.
Ezért élnek- a földtörténeti kezdetek óta a planktonok, és ezért halt ki a tűzokádó sárkány.
A zsenialitás demokratikus előnye, hogy egy zseni akármikor ostobává válhat, de egy ostoba sosem lehet zsenivé.
Az ostobaság egy betonkemény állapot, gyógyíthatatlan, és megnyugtató, hogy nincs is miért gyógyítani.
Ez egy kegyelmi állapot, Istenkáromlás lenne hozzányúlni.
A zseniség meg egy dúlt, zavarodott élet, aminek megvan a kőkemény ára.
Aztán, egy ostoba világban zseniskedni, egy kanosszajárás, kilógni a sorból, legalább olyan veszélyes, mint kihajolni a robogó vonatból.
Egy ostobát sosem ér támadás, mert a maga fajtája megérti, és, hogy a kevés zseni nincs vele egy véleményen, na bumm.
Kinek lesz ettől gyereke?
Szó mint száz, zseninek lenni nagy kereszt, a francnak sem hiányzik, mindenkinek egy élete és egy halála van, amit neki kell elviselnie, és punktum.
Nem illik ebbe belepofázni.
Na meg, hogy ki zseni?
Ez attól függ, honnan nézzük. Az emberek, ha valamit nem értenek, nem kezdik kutatni az értelmét, hanem elintézik azzal, hogy egy baromság.
Mennyivel bölcsebb, mintha egy tonna kutatás után, összedőlve bevallja a kutató, hogy nem sikerült a megoldásra rájönnie.
Hát ezek után elgondolkodtató, hogy minek érdemes lenni.
Zseninek, vagy ostobának.

Nincsenek megjegyzések: