Gondolatok felsőfokon

Na és akkor mi van?
Már megint miféle Arc. Poeticát kreáljak magamnak, hogy elnyerjem a tömegek tetszését, azokét, akik amúgy le vannak szarva?
Miféle arcot kreáljak magamnak, egy arcok nélküli társadalomban?
És hányadik arcom lesz, és ez most pirospozsgás legyen, vagy csíkos.

Most nem tudtam követni kielégítően a havi divatot, így elég bizonytalan vagyok.
Még szerencse, hogy rondán megvastagodtam az idők folyamán, mert legalább azt gondolják, na, ez legalább nem éhenkórász.
Rákosi elvtárs mondta állítólag: Nem szeretem a sovány embereket, azok mindig olyan éhesek.
Hát ő tudta, mert könnyebb volt átugrani, mint körülszaladni.
Meg is halt, persze nem emiatt.

Mindenki meghal idővel, ha kövér, ha sovány, csak sokan nem elég hamar.
Ez a teremtés rendjének egy kurva nagy hibája, csak aki változtatni tudna rajta, nem biztos, hogy a kétharmados szavazatot megkapná az ötletért.
De csak közvetetten érinti az illetékeseket, nem az Ő problémájuk, így csak úgy nyüzsögnek ezek a nagyszerű emberek.
Sokan, jó sokáig élnek, tevékenykednek a maguk hasznára, és a mások kárára, mert másképp nem megy.
Aztán végre kipurcannak, de jön helyettük másik harminc.
Ezen a szakon mindig van üresedés.
Mármint az erőszakon.

Hát, nagy az Isten állatkertje- szokás mondani, lehet, hogy nem erre, de mindegy.
Mindegy mit mond az ember, akkor is elmúlik, és kilép ebből a pompás társadalomból, amibe belépni sem volt érdemes.
Nem szabadna valaminek lenni, amiből sok van.
Egy erdőben is vannak biztos hülye és erőszakos fák, akik elnyomják, és elnyomorítják a vékonyabbakat, aztán ha van Isten, csak jön egy féreg, ami szétrágja a gyökereit.
Aztán a nagy menő, úgy dől el, mint a szar.
Jönnek a hangyák meg a penész, benyeli őket a feledés.
Lesz belőle idővel jó kis humusz.
Mint mindenből, ami szerves, és él.
Ezért érdemes inkább kőszobornak lenni, bronz már nem, mert ellopják.
Mindent ellopnak, még ami le van betonozva azt is.
Lehet, ez is az önmegvalósítás egyik formája, nem lehet mindenki jósnő, vagy természetgyógyász.
A népség egy része mindig kilóg a sorból, ezt gondolom alanyi jogon teszi, mert állítmányi jog még nincs.
De még lehet állítmányi jog is egyszer, mert egy fejlődő társadalomban minden lehet.
Az SZ csoport alanyi jogon fog garázdálkodni, a másik gyülekezet, meg állítmányin. Az úgy lesz látható, hogy csak felfüggesztettet kap, aki állítmányi.
Talán még rózsás karszalagjuk is lesz.
Meg tetoválás a homlokukon, hogy: 

˝Kertész vagyok, fát nevelek,
Kelő nappal én is kelek.˝
Meg kéreg a lelkükön… Rajta tábla, harkályoknak tilos.
Érthető, mert mindenki kopácsoljon az anyja valagán.
Micsoda snassz dolog, a más kérgét ütni.
Meg rágni.
Ezt hernyóul kell kiírni, a biztonság kedvéért.

Azért szeretnék egyszer eminens lenni. Biztos nagyon szokatlan lenne, többször visszaesnék, bár ki tudja.
Ha Isten akarja, a kapanyél is elsül.
Adri is büszkén mondhatná, hogy nagyapám az eminens…
Így is mondhatja, az ember azt mond amit akar, lebukás nincs, mert mindenki a saját hazudozásaira figyel.
Meg arra, hogy a másokét ne higgye el.
Piszkosul tud szórakoztatni.
Hogy ronda dolog felelőtlenül beleugatni a világba?
Hát persze, hogy az.
De ezt teszi mindenki, így nem feltűnő.
Ez, a körülmények ajándéka. Nem kell szégyenkezni, szerencse, mert kevesen tudják hogy kell.
Ha néha valakivel előfordul, senki nem érti mit csinál.
Lompos egy világ…
Na és akkor mi van?
Ehhez vagyunk szokva. Nem zavar ez senkit. A lompos világ is világ, nem kell olyan finnyásnak lenni.
Az örömlány is, meg a vénlány is ugyan oda kerül.
Nincs kivétel, ott más a mérce.
Csak a kirívó ügyeket tárgyalják, de ezekre is érvényes a megbocsátás, és az Isteni kegyelem.
Talán rásóznak húsz Üdvözlégyet, és mehet be a bolyba.
Végezetül semmi nem ügy.
Az ügy fogalma, emberi találmány.
A felmentő ítéletet ki kell érdemelni. Van, aki ki is érdemli, pontosabban meg is kapja.
Na jobb, ha nem feszegetem a témát, még elhallgattatnak.
Egy törvénytisztelő humanista nem vesz észre semmit.
Én, meg az lennék.
Nem nihilista, nem mazochista, nem mensevik, nem vagyok ista.
Csak múlok az időben, mint egy lótetű.
Az is csak egy állat.
Az viszont említésre érdemes, hogy ő- ha nagy szarban van- örül, nekem viszont nem öröm, ha benne vagyok.
De nem vagyunk egyformák, erről viszont egyikünk sem tehet.

De van komolyabb problémám is, a pólómat lezabáltam céklával, és állítólag nem jön ki.
Hogy mit fogok kapni ezért- mert egyszer észreveszik, hát nem is merek rágondolni.

Srácként nyaraltam Balatonon, és a szomszéd házban egy vendég hölgy gitáron játszott, és énekelt.
Úgy kezdődött a dal, hogy: A Balatonban úszik három kicsi ponty, aztán a refrén: uszi uszi uszi etyepetye hopszassza, - ez kétszer- és a mama morog, jaj gyerekek itt a horog és a legyet bekapjátok odalesz a hopszassza…
Ez nagyon régen történt velem, de valahogy az emlékezetemben maradt.


Hát nem vagyok egy pesszimista, de azt kell mondanom, hogy elég bonyolult élni…