Földszag

Hason feküdt, mozdulni sem mert. Arcát szorosan a földre nyomta, orrán át vette a levegőt, száját nem tudta kinyitni, telement volna azzal a mindenfélével, amin hevert.

Olyan érzése támadt, hogy évek óta mozdulatlanul időzik, szinte belenőtt a talajba Már kezdett hozzászokni a föld savanykás-dohos szagához, az aljnövényzet inkább kellemetlen, mint jóleső illatához, ilyen közelről még sosem látta a fű között zajló hangtalan életet. Érezte, ez egy világtól független világ, egy önálló létforma a maga szabályaival, és szokásaival. Növényszárak, gyökerek, kavicsok és fadarabkák olyan nagyok, mintha egy erdőben nézelődnék. A hangyák és más bogarak tekintélyes méretűeknek tűntek annak a közegnek tárgyai között, amiben éltek. Mert a ˝Mihez képest˝- szemüvegén keresztül mérlegelve merőben más minden A kicsi ugyanúgy relatív, mint a nagy.

Hason feküdt, arcát szorosan a földre nyomta.
Az anyaföld bűze – gondolta, minden szokatlan, ellenszenves. Ettől a földszagtól a sírgödörre asszociál az ember. Amúgy is utálnám, ha a számba vagy az orromba mászna valami. A gondolatba beleborzongott. Jó lenne elereszteni a fantáziámat, talán jobban viselném ezt az egészet-villant át agyán. Meg kell kísérelnem eltávolodni ettől ami van, biztos jobban fogom tűrni helyzetemet. Lám, milyen kulturált fogalmazásban közelítem meg a témát. Hiába, aki úr, az hason is az. Csókolom kezeit nagyságos asszonyom. Kérem tekintsen el ettől a kínos pózomtól, de nem áll módomban önt kellő testtartásban üdvözölnöm. Ó, ez az állapotom számomra megszokott, bár lehet, hatása a szemlélőre rosszul hat. Tudja - kezét csókolom - ha az ember már úgymond nem él, bizony előfordulhat, hogy nem áll a talpán. Higgye el, ez számomra is kínosan új, most fordult velem elő először, még nekem is szoknom kell. Na persze, ha valakivel ez már több ízben is megesett, annak már rutinból megy, talán viccnek is fogja fel az egészet. Bár be kell vallanom, ez tényleg elég mókás, mert úgy képtelen ahogy van, ami kissé aggaszt, az az, hogy nem tudom meddig kell ebben az előnytelen pozitúrában tartózkodnom. Nekem már régen nem mondott senki semmit, nem jött ide sem angyal, sem ördög, így csak hasalgatok, és nézem a bogarakat.

Hason feküdt, mozdulni sem mert.
Alá szolgája uram. Nem tudok kezet nyújtani, mert rajta hasalok. De amúgy sincs semmi értelme bemutatkoznom, egy elhunytnak mindegy van e neve. Aki volt, az már nem számít. Nem oszt, és nem szoroz. Bár többen vagyunk, mint önök, de ennek ellenére senkit nem érdeklünk ebben a másban, meg nem tartanak nyilván senkit, itt azért nem kell név. Itt úgy látom nem kell semmi, itt csak feküdni kell és kész. Ha úgy közelítem meg, ez a másfajta lét kellemesebb. Nem mondom, szívesen állnék talpra és mennék akárhova, hiszen ahhoz vagyok szokva. De ez nem tőlem függ, így hát beszélni sem érdemes róla. Ha őszinte akarok lenni, máshogy képzeltem az egészet. Ezért, mikor megtörtént, kellemetlenül érintett az igazság. De kiheverem, és hozzá fogok szokni, hogy magammal beszélgetek. Végső fokon, a semminél több. Inkább megpróbálok az ügy előnyeire koncentrálni, hiszen nem történt végezetül semmi ami őrület, nem ért nagy meglepetés, tudtam, hogy egyszer vége lesz. Hát most úgy tűnik lett is. Nem kell mellre szívni.
Amúgy nem panaszkodom, nem fáj semmim, nem érzek semmit, időm mint a tenger.

Na kétségtelen itt hasalok, de ha belegondolok - ha állnék valahol, mitől lenne jobb? Ezek csak hülye és talajtalan álmodozások. Az, hogy nem jelentkezett idáig senki, ez kissé sért, bár lehet, hogy rengetegen vannak előttem, na meg hova sietek? Az viszont érdekelne, lesz e feltámadás, mert mondtak nekem annak idején ilyeneket, de amíg nem jön senki illetékes, nincs kitől megérdeklődnöm. Bevallom, furdal a kíváncsiság. Számomra-mint megfejtésre váró újdonság - miért nem szálltam ki testemből? Állítólag a lélek elhagyja a testet, és valami fantasztikus helyre száll. Lehet, ez is, csak ama bizonyos megjelenése után lesz aktuális. Rettenetesen groteszk lenne, hogy késése miatt itt porladok el, és testetlenül fog hasalni lelkem a földön. Ez a pőreség olyan megalázónak tűnik nekem, hogy rá sem akarok gondolni. Ez mindennek a teteje lenne, ráadásul olyan mélyen leszarva érezném magam, amit feltámadásomig el sem tudnék felejteni. Megmérgezné egész túlvilági létemet. Már gondoltam rá, hogy fohászkodnom kéne esetleg, de nem jut eszembe szöveg. Valószínű, az átzsilipelésnél törölt a memóriám. Ez azért is kínos, mert nem tudom, még mit felejtettem el. Na nem arra gondolok, hogy lekapcsoltam e a villanyt, vagy elzártam biztosan a gázt. Ezen problémákon messze túl vagyok. Csak a tény, hogy a földi ügyeken túljutottam, viszont új létezésem ügyeit nem ismerem, ez eléggé elbizonytalanít. Valahol érzek egy nemtörődöm - tapintatlanságot, ami bőszít. Nem vagyok hozzászokva, hogy így lekezeljenek, de feltételezem, direkt csinálják, hogy elpusztuljon gőgös önbizalmam, és ha majd csúszómászóként vinnyogok, na akkor majd jön valaki. Gusztustalan, így visszaélni egy privilegizált helyzettel, de úgy látszik, a hatalmi tudat fontos kelléke. Ez alól még egy égi lény sem kivétel.
De jó lesz vigyáznom, mert lehet - lehallgatnak, és ezekkel a véleményeimmel rondán rontom esélyeimet. Nehogy emiatt rossz jellemzést kapjak, és valami silány helyre száműzzenek. Mert igaz ami igaz, egész jól elheverészek itt, de ez nem tarthat a végtelenségig.
Hát így mutat könnyű helyzetem, ami elég nehéz. Még jó, hogy sem szomjúságot, sem éhséget nem érzek, meg hideget-meleget sem, az egészben ez az egyetlen ami kellemes. Most viszont hangyák mászhattak az ingem alá, és nem tudok odanyúlni. Remélem nem vöröshangyák, mert azok harapnak. Ha netán erre vetődne valaki, meg sem kérhetném nézzen utána, mert nem merem a bogarak miatt kinyitni a számat. Hát, ha összefoglalom pillanatnyi helyzetemet, azt kell mondanom, nem irigylésre méltó.
Még jó, hogy elveszett az időérzékem, mert ha tudnám mióta hasalok itt, erősebben unatkoznék, mint most.

De mintha valami történne… Érzek egy erős fényt, és valami szívóhatást, ami visz felfelé. Most látom először, hogy a fűben fekszem, és egyre jobban távolodom testemtől. Nagyon érdekes. Változatlanul nem látok senkit, bár valakinek, vagy valaminek itt kell legyen. Erősen álmosodom, és ez a fény… formálisan elvakít, de kellemes meleg, és nem ijesztő. Nem hallok, és nem érzek semmit. Sosem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet velem.