A két háztető között kifeszített acélsodrony csillogott a napsütésben. Úgy feszült ott húsz emeletmagasságban a két ház között, mintha ketté akarná vágni az utca légterét.
A járdákon és az úttesten nagy tömeg bámészkodott.
A mutatványos már fenn volt a háztetőn, hosszú botjával egyensúlygyakorlatokat végzett.
Magas-szikár alakja úgy festett a mélyből mint egy vastagabb rúd, ami vízszintesen tart egy vékonyabbat. Egy darabig maga előtt billegtette a levegőben tartott fekvő botját, aztán óvatos tánclépésekkel, pipiskedve elindult a drótkötélen.
Lassan haladt az úttest közepe felé, tekintete előremeredt, ügyesen egyensúlyozva, lassan lépkedve ég és föld között lebegett.
A tömeg elcsendesedve, égnek fordított arccal, lélegzetvisszafojtva figyelte.
A mutatványos már jócskán a két ház között haladt, mikor megcsúszott, elveszítve egyensúlyát.
Csapkodó mozdulatok közepette guggoló helyzetbe ereszkedett, botját elengedve karjaival vadul hadonászott, majd előrehanyatlott a lengedező kötélen.
Csak rúdja esett a tömeg közé, ő hason fekve a sodronyt átkarolta, hozzásimult, és feloldódva beleszívódott.
Hát még ilyet sem láttunk-mondta a tömeg és szétszéledt.
HÍR
Az elsötétített színpadon csillogó fekete köpenyében megjelent a bűvész.
Magas volt, szikár, légies, elegáns.
Fekete bársony cilinderét egy kis fém asztalkára helyezte, letakarta egy fehér damaszt kendővel.
Varázspálcájával titokzatos köröket rajzolt a terítő fölé, a közönség figyelme kísérte a meg-megvillanó varázspálca körkörös mozgását.
A bűvész bal kezének két ujjával könnyedén lerántotta a cilindert takaró kendőt.
A cilinder üresen tátongott a misztikus félhomályban.
Nem volt benne semmi.
A döbbenet csendjében a bűvész holt fehérre sápadt, majd zsugorodni kezdett. Akkora lett, hogy a kezében szorongatott varázspálca úgy hatott, mint egy kiegyenesített pásztorbot.
Megtört tekintetét, egészen pici termete miatt, a nagyérdemű már nem láthatta.
A járdákon és az úttesten nagy tömeg bámészkodott.
A mutatványos már fenn volt a háztetőn, hosszú botjával egyensúlygyakorlatokat végzett.
Magas-szikár alakja úgy festett a mélyből mint egy vastagabb rúd, ami vízszintesen tart egy vékonyabbat. Egy darabig maga előtt billegtette a levegőben tartott fekvő botját, aztán óvatos tánclépésekkel, pipiskedve elindult a drótkötélen.
Lassan haladt az úttest közepe felé, tekintete előremeredt, ügyesen egyensúlyozva, lassan lépkedve ég és föld között lebegett.
A tömeg elcsendesedve, égnek fordított arccal, lélegzetvisszafojtva figyelte.
A mutatványos már jócskán a két ház között haladt, mikor megcsúszott, elveszítve egyensúlyát.
Csapkodó mozdulatok közepette guggoló helyzetbe ereszkedett, botját elengedve karjaival vadul hadonászott, majd előrehanyatlott a lengedező kötélen.
Csak rúdja esett a tömeg közé, ő hason fekve a sodronyt átkarolta, hozzásimult, és feloldódva beleszívódott.
Hát még ilyet sem láttunk-mondta a tömeg és szétszéledt.
HÍR
Az elsötétített színpadon csillogó fekete köpenyében megjelent a bűvész.
Magas volt, szikár, légies, elegáns.
Fekete bársony cilinderét egy kis fém asztalkára helyezte, letakarta egy fehér damaszt kendővel.
Varázspálcájával titokzatos köröket rajzolt a terítő fölé, a közönség figyelme kísérte a meg-megvillanó varázspálca körkörös mozgását.
A bűvész bal kezének két ujjával könnyedén lerántotta a cilindert takaró kendőt.
A cilinder üresen tátongott a misztikus félhomályban.
Nem volt benne semmi.
A döbbenet csendjében a bűvész holt fehérre sápadt, majd zsugorodni kezdett. Akkora lett, hogy a kezében szorongatott varázspálca úgy hatott, mint egy kiegyenesített pásztorbot.
Megtört tekintetét, egészen pici termete miatt, a nagyérdemű már nem láthatta.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése