Még élő írótársam emlékére...


Gyerekek…

Rohadtul szenvedek, értékorientációs szupremációmban.
A hierarchizálódás recenziózálódása jelenén.
Csupa aspirációban tükröződő ikon peremén.

Iszony. Ez a viszony.
Rohadtul szenvedek, aspirálva primitív lelketek,
A koncepciózus én, áttörhetetlennek látszó egén…
Csupa norimplikáció!
Mely lábam alatt, a piszkos mélybe vész.

Kis Petrovom…

Sötét korunkban én valék a mécs,
Spermaplazmális infekció az egész…
Blikficulumációs szennyes világ.
Melyet titkos méreg foga rág.

Remélem, nem túl érthető…

Intracardiális mammalíció és penész.
Kívülem hol itt az ész.
Életigenlő pofátokon a hazug máz,
Lelkemre Pegazus vigyáz.

Agyam, szubsztanciális discihonban haldokol…
Menny, és pokol.


Nincsenek megjegyzések: