Pedig dehogynem.
Bár titokban mindenki szereti magával ezt a tévhitet elhitetni, mert mindenkivel, de vele ez nem fordulhat elő. Ő vele is lesz valami, de elhessegeti még a gondolatát is.
Vihogta a sellő, és továbbúszott, otthagyva a pontyot, akinek földbe gyökerezett két nem létező lába.
Hát, ez az Amália tiszta hülye- volt első gondolata, de ezek a sellők, szeretik elképeszteni az embert.
Eszébe jutott a vén dagadt Hortenzia, aki legurult a lépcsőn, és a pihenőn úgy terült el, mint egy varangy.
Olyan volt mint egy keljfeljancsi, akinek a seggéből hiányzik az ólom.
Képtelen volt talprabillenni.
Restellte, mikor ez a jelenet eszébejutott, mert hiszen ez egy dráma, és mégis röhögnie kellett a felidézett emléken.
Naná, hogy leesni akárki tud, de felesni! Az lenne valami.
Naná, naná, naná- harsogta bugyborékolva, nagyon tetszett neki a szó.
A nádból kiúszó sügérek fejcsóválva figyelték az eseményt.
Szenilis az öreg, mondták egymásnak. Már bealgásodott az agya, ami amúgysem lehetett valami sziporka. A múltkor is azzal hencegett, hogy bekapott egy lódarazsat, holott csak egy szürke kavics volt.
De ez mellékes, ha ő lódarázsnak élte meg, akkor az, az volt.
A lényeg az, hogy mit és minek él meg az ember- így a teknős.
De rohadtul okos vagy- mondták a mocsári teknősnek, biztos átkozottul büszkék voltak rád a szüleid, ha ugyan voltak.
Hogyne lettek volna- morogta a teknős, olyan buták vagytok, hogy nem véletlenül hívnak titeket a horgászok szemét halnak.
Hűha! Most azt hiszed sértő voltál. Pedig ha tudnád, ezért élünk.
Ránk nem tart igényt senki, ha kifognak, visszadobnak, és élünk tovább gondtalan.
Te meg itt éled le az életedet húsz méternyi körzetben, és azt hiszed, ez az egész világ- röhögött a sügér.
Magadköré építed azt a miliőt- ha érted a szót,- amiben mersz az iszapban turkálni, és bölcseket makogsz, mint egy vén bagoly.
Hogy mit tehettél magaddal, hogy így be tudtál csapódni mint egy klozetajtó, azt nem tudom. Aztán ha elszólít a nagy Manitú, és megtalálnak, a teknődből csinálnak hamutartót.
Büszke vég, ezért érdemes volt élned.
A sügérek továbbviháncoltak, még mielőtt a mocsári felocsúdott volna elképedéséből.
A csendes napsütésben a szellők ringatták a náderdőt, messziről úgy hatott, mintha a fejüket csóválnák.
Bár titokban mindenki szereti magával ezt a tévhitet elhitetni, mert mindenkivel, de vele ez nem fordulhat elő. Ő vele is lesz valami, de elhessegeti még a gondolatát is.
Vihogta a sellő, és továbbúszott, otthagyva a pontyot, akinek földbe gyökerezett két nem létező lába.
Hát, ez az Amália tiszta hülye- volt első gondolata, de ezek a sellők, szeretik elképeszteni az embert.
Eszébe jutott a vén dagadt Hortenzia, aki legurult a lépcsőn, és a pihenőn úgy terült el, mint egy varangy.
Olyan volt mint egy keljfeljancsi, akinek a seggéből hiányzik az ólom.
Képtelen volt talprabillenni.
Restellte, mikor ez a jelenet eszébejutott, mert hiszen ez egy dráma, és mégis röhögnie kellett a felidézett emléken.
Naná, hogy leesni akárki tud, de felesni! Az lenne valami.
Naná, naná, naná- harsogta bugyborékolva, nagyon tetszett neki a szó.
A nádból kiúszó sügérek fejcsóválva figyelték az eseményt.
Szenilis az öreg, mondták egymásnak. Már bealgásodott az agya, ami amúgysem lehetett valami sziporka. A múltkor is azzal hencegett, hogy bekapott egy lódarazsat, holott csak egy szürke kavics volt.
De ez mellékes, ha ő lódarázsnak élte meg, akkor az, az volt.
A lényeg az, hogy mit és minek él meg az ember- így a teknős.
De rohadtul okos vagy- mondták a mocsári teknősnek, biztos átkozottul büszkék voltak rád a szüleid, ha ugyan voltak.
Hogyne lettek volna- morogta a teknős, olyan buták vagytok, hogy nem véletlenül hívnak titeket a horgászok szemét halnak.
Hűha! Most azt hiszed sértő voltál. Pedig ha tudnád, ezért élünk.
Ránk nem tart igényt senki, ha kifognak, visszadobnak, és élünk tovább gondtalan.
Te meg itt éled le az életedet húsz méternyi körzetben, és azt hiszed, ez az egész világ- röhögött a sügér.
Magadköré építed azt a miliőt- ha érted a szót,- amiben mersz az iszapban turkálni, és bölcseket makogsz, mint egy vén bagoly.
Hogy mit tehettél magaddal, hogy így be tudtál csapódni mint egy klozetajtó, azt nem tudom. Aztán ha elszólít a nagy Manitú, és megtalálnak, a teknődből csinálnak hamutartót.
Büszke vég, ezért érdemes volt élned.
A sügérek továbbviháncoltak, még mielőtt a mocsári felocsúdott volna elképedéséből.
A csendes napsütésben a szellők ringatták a náderdőt, messziről úgy hatott, mintha a fejüket csóválnák.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése