Minotaurosz

Mert a Minotaurosz  gusztustalan története legalább egy bizonyos barlangban játszódik, ellentétben az emberi történetekkel, amik széles körben rémesek mondta az aszkéta azon a repedt kappanhangján, miközben idegesen rángatta ősz szakállát.

Itt ácsorogva próbáljátok átélni annak az ifjú szűznek a félelmeit, annak az ártatlan nőszemélynek, akit behajítottak a szörnyeteghez, mert mást nem volt hajlandó megenni.

Bezzeg ma éhen halna, mert nem vagyok benne biztos, hogy egyetlen megfelelő nőt is tudnátok szerezni.

Ti, a jó lelkek, akik megrendeztétek a Szent Bertalan éjt, a hosszú kések éjszakáját, képzelem hogy meg volt lepve a hajnal, mikor a Röhméknek csak kódorgó emlékeit találta.

Hozhatnék még egy pár példát, emlékeztetve titeket nagyszerű tetteitekre, mert hozzátok képest, a Minotaurosz egy idült gyerekmese.

Ti képesek vagytok szörnyülködni egy nyavalyás bikafejű akármin, ami lehet, hogy nem is igaz, bezzeg az ellenpéldáim igazak.

Ti amnéziás tömegek, égbekiáltó disznóságaitok csodálatos sebességgel elfelejtődnek, a mások otrombaságait, meg hogy nyilván tudjátok tartani!

Jó, hogy le vannak írva porosodó fóliánsokban, hogy a végítélet napján legyen miből bűneiteket a fejetekre olvasni, de ahogy ti sem olvassátok soha, nem tudom lesz e bárki, aki majd felolvassa.

A múltból loholtok a folyton múló mába, és csak a remélt jövőre koncentráltok, közben letaposva minden emberi értéket, amikről ti mondjátok, hogy azok.

Hogy mi a bánatnak hazudoztok magatoknak meg egymásnak, úgysem hisz el senki semmit, csak udvariasságból megjátsszátok az érdeklődőt.

Ti nagy hősök, akik békeidőkben úgy tudjátok verni mellkasotokat mint egy dühöngő gorilla, ha úgy elképzelem bármelyiteket ott a labirintus homályában a hatalmas trágyahalmokon csúszkálva, várva a szörny szívbemarkoló bömbölését, na. Rátok való tekintettel nem folytatom… 

Ne higgyétek, hogy régi a történet, rég elporladt bika és áldozat.

Hát az a Minotaurosz, az igen.

De minden kornak, és minden generációnak megvan a maga labirintusa a bikafejűvel. Nincs semmi okotok arra, hogy nyugodtan heverésszetek, egymásnak hencegve hősi tetteitekkel.

Mert bármikor megjelenhetnek a végesincs alagutak, bármely pillanatban feldüböröghet a vérfagyasztó ordítás, és akkor vége a táncnak

Mert ti építitek fel a barlangot, és ti tűntök el benne.

Hogy ebben mi az értelem, erre sosem fogok rájönni. 

Az idegen elhallgatott. Hunyt pillákkal mereven állt, majd elködlött a borús délutánban.

A jeges csendet, csak egy nagy fekete bogár szárnyainak zümmögése, meg a meghasadó sziklafal sötét mélyéből áradó nehéz szag ülte meg.