Tudja a fene

Mindenki ír össze-vissza, hitvallásokat, meggyőződéseket ordítozva, suttogva, és rákényszerítve másokra. 
Önmegvalósít, és önkifejez, lihegve hirdeti humanitárius, pozitív és harsány kitalációit, reménykedve, hogy majd a sors, akceptálja buzgását, és- tudom is én- előnyöket ad neki, vagy netán örök életet.

Soraik között szédelegvén, egyesek ezt olyan tökélyre vitték, hogy önmaguk felett lebegve, önnön biluxoló glóriájukká váltak, mint világítótorony, ebben a nagy szellemi sötétségben, Hű- de rohadtul emelkedett státus, meg is könnyűzi magát a meghatódottságtól, ha rágondol, pedig mindig rágondol, csak nehogy elhomályosult- könnyáztatta szemei miatt alámenjen egy busznak… A nagy lihegett optimizmusa- aztán jól megvicceli, mert ugyan úgy elpárolog, ha eljön az ideje, mint a szerinte pesszimisták teszik.

Nüx mennyország- és hárfázó angyalok, nincs- külön az életigenlő íróknak marcipán glória és diszkrimináció, legfeljebb egy hang, aki időnként eldübörgi, – mit lihegtél össze földi életed folyamán, te hülye. Ha nincs tériszonya, hasalhat egy felhőn, vágyakozva nézhet le Mátészalkára, az ott rohangászó népekre, irigykedhet a sok buta hitetlent látván, és ha senki nem figyel éppen rá, hát lepisili őket, ha meri. Írhatja beadványait a főnökségnek, hogy neki van humán Arc. Poeticája, Ő mindig hitt az élet felemelő szépségeiben, neki válogatott bánásmód jár, Ő, a „Kollégákra” mindig ráförmedt, ha nem voltak mélységesen derűlátók, nem az egyedem-begyedem tengertáncot énekelték, nem a szeressük egymást, de mineket, hanem valami pesszimista kuplét. Felháborítja, hogy az angyalok kara, miatta tanult meg karban röhögni, rajta, a buzgó mócsingon, ahelyett, hogy pompás életigenlő írásait olvasnák.

Ott már rájött, hogy mindegy milyen hangolású- lelke megnyúlt húrjainak fals zengése, úgy van leszarva- ahogy van. A kutyát sem érdekli az Ö kifinomult egója, csak feszenghet fehér hálóingében, és még egy belehajtani tilos táblát sem akasztottak rá.

Ez, a nagy pofára puffanás végtelenített időszaka, csak azért nem rúgták seggbe, mert a nagykönyvben depisnek van regisztrálva, és hagyják a mennyországban sertepertélni, mert bajt nem tud csinálni, na meg a hülyeségeire, a többi lélek nem vevő. Hogy rá nem érvényes a feltámadás, ezt nem közölték vele, majd ráér megtudni, ha eljövel az ideje.

Hát, ennyit az önhipnózis veszélyeiről, az önetető berendezés meghibásodásának várható következmé-nyeiről…

Én szóltam.