Hát akkor hogy is?

Aztán, a tábori mise végén, az Atya megáldotta a hadba indulók fegyvereit. A katona zenekar önfeledten rázendített, hogy ˝Szeressük egymást gyerekek, hiszen a szív a legszebb kincs…

Az ölőfegyverek gúlába állítva, megüdvözülten az Isteni felhatalmazástól, a papi áldástól, hatalmas erőt érezve, alig várták, hogy eldördülhessenek, halálba küldhessenek embereket, mert más egyenruhát viselnek, és nem érteni beszédjüket.De ha már az Isten szolgái is áldásukat adták rájuk, csak igazságos lehet a leendő tömeges özvegycsinálás, árva gyártás, hősökké avanzsálhatnak a békeidők olvasatában, mert őket felszentelték előzőleg, és ez nem mindegy.
Tehát: Ha egy ember csoport, azonos öltözékben pusztít, az hazafias tett, ha ugyanazt teszik, csak vegyes öltözékben, papi áldás nélkül, az feloldozhatatlan bűn, az tömeggyilkosság.
Fura, ahogy az emberek megideologizálnak dolgokat, égbekiáltó disznóságokat, erénnyé tudnak magyarázni, és aki kételkedni mer, hát… az vessen magára.

Koronként, időnként és alkalmanként más és más a magyarázat, hiszen minden ki és befordítható, mint egy kabát. Ha ügyes a varrónő, csodákat tud csinálni.
Márpedig a csodákra nagy az igény, elengedhetetlenül szükségeltetnek, annyi emberi szemétséget kell szalonképessé magyarázni, hogy az már egy külön szakma.
Mert az Aranka egy rossz kurva, de elvette egy igazgató, tehát nagyságos asszony, aki heves természetű.
A Józsi sem alkoholista, csak túl van terhelve, és időnként legurít egy pálinkát, hogy sokszor?
Ez rosszindulatú észrevétel, mert szubjektív dolog, hogy mi a sok.


Na, aztán kitör a háború, dörögnek a megszentelt fegyverek, indul a tömeges mennybemenetel, ott a tejúton, már vegyesen botladoznak a megbékélt ellenfelek, mert legalább a halálban mindenki egyforma, bár még egyetlen eltávozott sem nyilatkozott ez ügyben.
Mert lehet, ez sem igaz, csak mi találtuk ki, ha már itt lent nem sikerült, akkor talán majd ott, mert valahol sikerülnie kell, a kurva anyját.

Addig is lelkesedünk, bebeszélünk egymásnak lelkiismeretet elsorvasztó elméleteket, sütkérezünk a megszentelt borzalmak hitt igazában, és mentegetőzünk, hogy gyarló az ember, meg ehhez hasonlók.

Az Úr, meg gondol amit akar, hiszen teheti, Ő a megbocsátó, amiről reméljük, hogy nem fog megfeledkezni.

Hát akkor hogy is?
Hát így…