Pityu

Mikor Pityu leugrott a háztetőről, széttárt karjaival lelkesen csapkodva, magas fejhangon rikoltozott. Már hónapok óta mindenkinek azt mesélte, hogy ő madár.
Pityu, Pityu- röhögtek rajta az ismerősök- lehet, hogy madár vagy, de palimadár- mondták neki, de azért inkább itt a földön repkedjél, az sokkal biztonságosabb.
Aztán mégis győzött a hite, és a háztetőről ugrott le. Tényleg repült, de csak a kert fövenyéig. Úgy csapódott a virágágyba mint egy bomba,- mesélte izgatott lelkesen a házmesterné, pont kint beszélgettem Sajtosnéval a kertkapuban.
Akkorát puffant a Pityu, hogy Sajtosné megpördült ijedtében a saját tengelye körül, és hasraesett. Jól odaverte azt a kövér képét, de siettem talpraállítani, mert ha csak ott ácsorgok, nem bírom a röhögést visszatartani, és halálra sértődött volna. Azóta is kísért ennek a sörhasú bálnának a képe ott a piszokban fekve.
Aztán hogyan volt tovább- kérdezte a döbbent takarítónő a szomszéd házból.
Hát kiástuk gyorsan a Pityut, nehogy megfulladjon ott a föld alatt, a kertislaggal jól leverettük róla a földet, úgy visított a jeges víztől, mint egy disznó akit ölnek.
Összeszaladt az egész környék, volt nagy ribillió. A vén részeges Józsi bácsi hangoskodott, hogy tüdőgyulladást fog kapni a hideg víztől, persze az öregnek víziszonya van, nem is mosdik évek óta.
Maga csak hallgasson, maga vén hülye- ordibáltam vissza, maga nem tüdőgyógyász.
A többiek is lehurrogták, aztán lerángattuk Pityuról a ruhát, és a Kemenesné kihozott valami lópokrócot, és abba csavartuk bele.
Jaj a szárnyaim- panaszkodott Pityu, összetöritek a tollaimat ezzel a pokróccal- nyafogott.
Majd adok én neked szárnyakat förmedt rá a Kovács. Mindjárt úgy seggberúglak, hogy beleállsz a falba- csicseregte. Ezentúl legyél inkább vízililiom, majd kirakok neked egy vödör vizet, és jól elleszel benne- mondta bölcsen.
Hátha mégis van a Pityu hitében valami- súgta egy kövér nő a mellette állónak. Én hallottam a Sümeginétől, tudja aki itt lakik a sarkon, abban a házban ahol a kocsma van. Neki egy ismerőse látott hasonlót. Egy férfi azt hitte, hogy hattyú. Szintén leugrott a háztetőről, erősen csapkodott a karjaival, és pár méter zuhanás után emelkedni kezdett. Körberepülte a házat, még mutatványokat is bemutatott, majd leereszkedett a szőnyegporolóra.
A megszólított bamba képpel, döbbenten hallgatta a hihetetlen történetet, majd lila képpel kifakadt: Hát maga milyen madár, hogy egy ilyen történetet elhisz?
Egy rokonom delíriumban halt meg, minden francot látott, de ilyet még ő sem- lihegte.
Nem szégyelli magát ilyen hülyeségekkel előrukkolni maga vén marha.
Mit mondott- visította kappan hangján a mesélő. Már lendítette is a piaci kosarát, és fejbevágta az őt sértegető nőt. Az megtántorodott a váratlan ütéstől, és hörögve kapta el a támadó nyakát. Mindketten a földre estek, és vad ütések és rúgások kíséretében szidalmazták egymást.
Pillanatok alatt köréjük gyűltek a Pityut bámuló emberek, mindenki ordítozott, ki buzdította a verekedőket, ki térdét csapkodva röhögött.
Pityu látta, hogy nem figyel rá senki, dideregve a jeges víztől, a lépcsőházba menekült. Futás közben úgy lobogott mögötte a lópokróc, hogy tényleg emlékeztetett egy nagy madárra.