Hegyi beszéd 2.

Látom a bamba pofátokon, mennyire meg vagytok lepve. Remélem jól láttok és hallotok ott lent a völgyben, és a hangom is hallatszik. Hogy miért hegyi beszéd amit nektek rendezek? Hát nagyon egyszerű. Én a hegyről szólok, hozzátok, akik a völgyben vagytok. A dolog lényege, hogy kell ehhez egy hegy. Ezt próbáljátok megjegyezni…

Piszok nagy szerencsétek van, hogy jó a hangulatom ma, és van türelmem nektek beszélni, bár nagyon meg lennék lepve, ha értenétek, amiket mondok. Mikor hozzátok beszélek, akkor valójában magamban beszélek, mert rátok számítani csak a disznóságok elkövetésében lehet, de ha meggondolom, akkor sem érdemes.
 

Rátok gondol az írás mikor Isten barmait emlegeti, bele sem mertek gondolni, ha Istennek barmai vannak, azok nem ti vagytok, ahhoz sokkal többet kell nyújtani.

Most is, ahogy elnézlek benneteket ott alant, össze- zsúfolódtatok mint a birkák, kifejezéstelen tekintetetekkel próbáltok felkapaszkodni ide a hegytetőre, de gőzötök sincs hogy tegyétek. Én meg el nem mondom hol az ösvény, ott dögöljetek meg, ahol vagytok. Ezt őszintén mondom, nem gorombáskodási szándékkal.

Bizony, bizony- mondom néktek, rohadtul kellemes itt fent, lágyan fújdogálnak a szellők, süt a nap, hatalmasan szívom be a friss levegőt, kiszellőzve magamból mindent, ami ti vagytok. Bezzeg nálatok, a félhomályos völgyben…
Saját bűzötökben dagonyáztok, pofán tüsszögitek, és köhögitek egymást, mert még azt sem verték belétek süldőkorotokban, hogy tegyétek a szátok elé koszos kezeiteket.
Nálatok használhatatlanabb, megbízhatatlanabb emlős nincs is, bár imádjátok a munkát, akár naphosszat is el tudjátok nézegetni.

Ó ócska felebarátim, akikhez képest egy lajhár futóbolond, nektek futás közben fel lehetne varrni a seggetekre egy gombot, nektek pofázok, én nem vagyok normális. Ti hülyének születtetek, és az idő múlásával csak rosszabbak lesztek, rátok telepszik az, amit arteriosclerozisnak hívnak, ami jótékonyan elfedi elmétek maradékai elől az igazságot. Ami nektek jó, bár mondják, hogy ami jó, az vagy bűn, vagy hizlal. Részemről szívesebben nézek egy kikerekedett hülyét, mint egy soványat, már esztétikai okból kifolyólag persze.

Ha kannibál lennék, az egy más tészta, akkor a sovány tetszene, nem bírja az epém a zsírt. Látom a pofátokon a döbbenetet, el sem tudjátok képzelni, hogy kerültem ide fel, ahova mindig vágyakoztatok.
Jaj gyerekek! Tőlem ne várjatok választ, mert ha meg is mondanám, hót biztos, hogy másutt kötnétek ki, és engem hibáztatnátok.

Parasztnak nem való a csokoládé- mondják, megeszi a papírt, a többit meg eldobja, azt hiszi, hogy szar.
Hát ilyenek vagytok ti lelkecskéim, ez meglehetősen lehangoló, de már hozzászoktam, hogy magam vagyok az egész vidéken.

Most kedvem lenne felpattanni erre a kerek sziklára, és égnek emelt karokkal elharsogni egy Goethét, vagy egy Pilinszkyt, vagy Abe Kobo, A homok asszonyából előadni egy részletet, de életveszélyes lenne rátok nézve, mert még hetek múlva is itt állnátok, próbálva megfejteni, mi is történt. Itt halnátok éhen, és bűzötök felkúszna ide hozzám, ami meglehetősen unheimlich. 

Ó, ti Isten adta nép… csodállak is benneteket, mert úgy le tudjátok élni a völgyben az egész életeteket, hogy azt hiszitek, a hegytetőn vagytok. És tudjuk, hogy az igazság nem lényeges, a hit a döntő. Én meg vagyok egy olyan tökös legény, hogy nem figyelmeztetlek benneteket, hogy a völgyben álmodoztok.
Mert végső fokon, ott álmodik mindenki ahol akar, az álmok nem helyigényesek, meg szaguk sincs.
 

A hülyeségnek sincs szaga, az csak nektek van, a szagtalan álmaitok tokjának, de hiszen valaminek kell, hogy szaga is legyen, tartozik a léthez. Hát ti aztán létezők vagytok a javából, még itt fent is időnként a fellibbenő fuvallat emlékeztet rá. Most, hogy felettetek vagyok, ebből a perspektívából és távolságból egészen mást látok, mint mikor köztetek szorongok. Nem akarok hízelegni nektek, de siralmas az élmény.
 

Ha valaki volt már a hegytetőn, sosem fog visszaszokni a völgybe. Hát legyen eszetek, maradjatok ott, ahol vagytok. Fetrengjetek a képzelgéseitek langyos masszájában, és maradjatok boldogok.