Színház az egész világ


 ˝SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG˝
És milyen ocsmány és rossz darabokat tudnak játszani!
Az ember csak áll, mint egy hülye, és nem érti az egészet. Nem érti, hogy miért írta valaki ezt a csodát, és mit néznek rajta a nézők, és mit idétlenkednek a színpadon a színészek, megpróbálva átlényegülni idiótának.
˝Ó Lédy Blő, egy ragyogó nő, és Mister Blú, egy remek fiú˝.
A bal hármas páholy lakója, egy középkorú vaskos dáma, az arcán villódzó sápadt fényben, úgy vigyorog a gyönyörűségtől, mintegy kanabisz túladagolt bakfis.
Hajkoronáját a zene dallamára ingatja, és egészen odavan.
Ő a műsortól, én meg tőle.
Lady Blő, meg szökell a deszkákon, könnyed és boldog, meg van üdvözülve, csapong, hadonászik a retiküljével, sürög, forog, majd belehal a boldogságba.
Nem is csodálom, ez a Mister Blú, egy remek fiú, vasággyal lehet negyven kiló, jólfésülten, belefeszegették öltönyébe, és amúgy könnyedén és sportosan lezser eleganciával nem is lép, inkább libben.
Körülpukedlizi a nőt, fröcsköl belőlük a vágy, de persze semmi ízléstelenkedés, fenékcsipkedés, meg nyúládozás, hiszen ezek nagyon jól nevelt ragyogó fiatalok, zsíros családi öröklések leendő várományosai.
Persze egy jó kis drámára… beülni valahova, ahol a sors úgy kaszabolt, hogy kifelémenet csodálkozik az ember, hogy a ruhatárosnéni még él...
Hát mennyivel felemelőbb?
Otthon iszol két konyakot, bekapkodsz pár nyugtatót, elképedten többször végigtapogatod magad, mert alig mered elhinni, hogy élsz.
Aztán felkészülsz lelkileg az éjszakára, a rémálmokra, ahol megköveznek, karóba húznak, és máglyán elégetnek egy kórus markáns huhogásának kíséretében
Milyen izgalmas lenne például, hogy a hős, egy markáns zene kíséretében, kirántaná a kardot, az exkaligurt - a fene tudja, hogy írják - amit egy sziklába döftek valaha, és csak azért tudott kihúzni, mert eltudta mondani háromszor, hogy papperlapapp, négy nyelven.
Közben betáncolnának a Blőék, és énekelnék, hogy ˝Lennél te rózsabimbó, lennék a méh…˝
Mindezt nyérc bundában és tűsarkú cipellőben, hogy érzékelhető legyen a nagypolgári jómód.
A darab végén, meg a közönséggel közösen elénekelnék a ˝Süss fel nap˝ dalocskát, és mindenki napfényes lélekkel, depresszió nélkül hazamenne, ki taxin, ki saját kocsiján, ha addig el nem lopták.

Mert színház az egész világ- mondta William, akinek a legújabb tecnológia bevetésével elkészítették háromdimenziós arcát, hogy ennyi év találgatása után, végre láthassa a kései utókor.

Nincsenek megjegyzések: