Álljon a falhoz!- hallotta a pengeéles kiáltást, és azonnal elgyengültek a lábai.
Ebben a szörnyű élményben minden éjszaka részesült. Rendszerint úgy kettő után történt minden alkalommal, tudta, mert felriadt, és megnézte az órát. Percekbe telt mire egészen magához tért, kiszállt az ágyból, még rogyadozó lábakkal kiment a WC- re. Ott ücsörögve elszívott két cigarettát, csak azután mert visszamenni a szobájába.
Alig várta a pirkadatot, ami elsöpörte nyomasztó érzését. De délig hatása alatt volt a történteknek. A rémes élmény, hirtelen szűnt meg, már ötödik napja békésen végigaludta az éjszakát. De a hatodik napon kezdődött elölről.Újra felcsattant a metszően éles hang, csak valami hideg fuvallattal párosult. Ordítozva ébredt, kiugrott a paplan alól, úgy rázta a hideg, mintha egy jégmezőn állna mezitláb, pizsamában.
A sötét szobában furcsa, kemény fények villóztak, távolabb alakokat látott homályosan, és egy felsorakoztatott kivégző osztagot.
Látta magát egy oszlophoz kötözve, és rémülten fedezte fel szintén saját magát a kivégzőosztag katonái között.
Bénultan állt a szoba közepén, nézte a képet, és érezte, hogy lábszárán végigcsordogál egy meleg valami.
Aztán megint jött a jeges szél, érezte, hogy végtagjai elmerevednek, kihűlnek. Távolról hallhatóvá vált egy lelkesítő harci induló, a hangszerek kíméletlen érzéketlenséggel harsogtak, egyre közelebb és közelebb szólt a zene, ami elnyom imát, és halálsikolyt.
Tőle pár méterre felfedezett egy papot, nem értette, miért egy Misszálét, miért nem Bibliát szorongat összekulcsolt kezeiben.
A jeges szél, egyre erősödött, vadul kavarta az udvar porát, szeme szája tele lett a karcos homokkal. A pap, nyugtatni akaró kézmozdulatokkal integetett felé, de nem igazán érdekelte.
Konrád!- harsant fel egy kemény hang. Megértette a bíróság határozatát!?
Meg Uram - motyogta halálraváltan -, de valójában nem értem, miről is van szó.
Az már a maga baja - így a hang -, az ítéleten, annak végrehajthatóságán mit sem változtat.
Ekkor már a jéghideg szél tombolt, a hangszerek üvöltöttek, a pap vadul integetett, kavargott a por, még kisebb gyomokat is feltépett.
Kiáltani akart, de nem jött ki hang a torkán.
A homokfelhőn keresztül is látta, hogy a vezénylő tiszt, kivont kardját mereven maga elé tartva, valami vezényszót kiált, és mereven maga elé suhint a pengével. A kettéhasított levegő, kétoldalt dőlve, maga alá temette a kegyelem reményét is.
De a kivégzőosztag egyik fegyverében vaktöltény van- villant agyába,- hátha véletlenül mindegyikbe azt raktak, és megúszom.
Még látta a torkolattüzek villanását.
Nagy csendesség vette hirtelen körül. Súlytalanul emelkedett az udvar fölé. Hogy milyen más innen látni az egész kompániát- gondolta, aztán tett egy nagy kört, és folyamatosan emelkedni kezdett.
Reggel találtak rá, szobája közepén feküdt. Maga volt a nyugalom, és béke. Csak nem értette senki, hogy így, a nyár közepén, mitől volt keményre fagyva.
Ebben a szörnyű élményben minden éjszaka részesült. Rendszerint úgy kettő után történt minden alkalommal, tudta, mert felriadt, és megnézte az órát. Percekbe telt mire egészen magához tért, kiszállt az ágyból, még rogyadozó lábakkal kiment a WC- re. Ott ücsörögve elszívott két cigarettát, csak azután mert visszamenni a szobájába.
Alig várta a pirkadatot, ami elsöpörte nyomasztó érzését. De délig hatása alatt volt a történteknek. A rémes élmény, hirtelen szűnt meg, már ötödik napja békésen végigaludta az éjszakát. De a hatodik napon kezdődött elölről.Újra felcsattant a metszően éles hang, csak valami hideg fuvallattal párosult. Ordítozva ébredt, kiugrott a paplan alól, úgy rázta a hideg, mintha egy jégmezőn állna mezitláb, pizsamában.
A sötét szobában furcsa, kemény fények villóztak, távolabb alakokat látott homályosan, és egy felsorakoztatott kivégző osztagot.
Látta magát egy oszlophoz kötözve, és rémülten fedezte fel szintén saját magát a kivégzőosztag katonái között.
Bénultan állt a szoba közepén, nézte a képet, és érezte, hogy lábszárán végigcsordogál egy meleg valami.
Aztán megint jött a jeges szél, érezte, hogy végtagjai elmerevednek, kihűlnek. Távolról hallhatóvá vált egy lelkesítő harci induló, a hangszerek kíméletlen érzéketlenséggel harsogtak, egyre közelebb és közelebb szólt a zene, ami elnyom imát, és halálsikolyt.
Tőle pár méterre felfedezett egy papot, nem értette, miért egy Misszálét, miért nem Bibliát szorongat összekulcsolt kezeiben.
A jeges szél, egyre erősödött, vadul kavarta az udvar porát, szeme szája tele lett a karcos homokkal. A pap, nyugtatni akaró kézmozdulatokkal integetett felé, de nem igazán érdekelte.
Konrád!- harsant fel egy kemény hang. Megértette a bíróság határozatát!?
Meg Uram - motyogta halálraváltan -, de valójában nem értem, miről is van szó.
Az már a maga baja - így a hang -, az ítéleten, annak végrehajthatóságán mit sem változtat.
Ekkor már a jéghideg szél tombolt, a hangszerek üvöltöttek, a pap vadul integetett, kavargott a por, még kisebb gyomokat is feltépett.
Kiáltani akart, de nem jött ki hang a torkán.
A homokfelhőn keresztül is látta, hogy a vezénylő tiszt, kivont kardját mereven maga elé tartva, valami vezényszót kiált, és mereven maga elé suhint a pengével. A kettéhasított levegő, kétoldalt dőlve, maga alá temette a kegyelem reményét is.
De a kivégzőosztag egyik fegyverében vaktöltény van- villant agyába,- hátha véletlenül mindegyikbe azt raktak, és megúszom.
Még látta a torkolattüzek villanását.
Nagy csendesség vette hirtelen körül. Súlytalanul emelkedett az udvar fölé. Hogy milyen más innen látni az egész kompániát- gondolta, aztán tett egy nagy kört, és folyamatosan emelkedni kezdett.
Reggel találtak rá, szobája közepén feküdt. Maga volt a nyugalom, és béke. Csak nem értette senki, hogy így, a nyár közepén, mitől volt keményre fagyva.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése