Egyedül élt a faluszéli kis házában, senkivel nem barátkozott, egész nap az erdőt járta. Ha végigment a kertek alján a méhkaptárok között, százával telepedtek rá a bogarak, és nem csípték meg soha.
El is voltak képedve a gazdák, nem tudták mire vélni a dolgot.
Ez már boszorkányság- sugdolóztak az asszonyok, a fene se látott még ilyet…
De senki nem mert kérdezősködni nála, nem szívesen beszélgettek vele. Mert olyan furcsa szaga is van- mondták, ahol sok a darázs, meg a méh, ott van hasonló. Na meg ahol nagy hangyaboly van, mondta a Józsi bácsi, ott is ilyen szag van. Márpedig ha Ő mondja,- beszélték a többiek- akkor az úgy is van, mert az öreg sok mindent tud.
Szent Bertalan éjszakáján történt, szépen világított a telihold, a „Bogárember”- mert a háta mögött így beszéltek róla, - észrevette, hogy két karját és kézfejét finom szőrök, pihék borítják.
Nagyon meglepődött, nem tudta mire vélni a történteket.
Napok alatt úgy megváltozott, hogy ki sem mert jönni a házából.
Dereka merev lett, háta és mellkasa kemény páncélszerűvé vált.
Végtagjai meggörbültek, elvékonyodtak, és lábfejei fogólábakká alakultak.
Háza körül egyre több bogár repkedett, olyan döngicsélést, zúgást, még nem hallott a falu. A kaptárakból is odagyűltek a dühös méhek, senki, még a közelükbe sem mert menni.
Aztán, egy csendes délután kinyílt a Bogárember ajtaja. A gomolygó rovartömeg akkora volt, hogy szinte elfedték a házat.
Kilépett az ajtón, egészen megváltozott, csak hegyes, nagy orra volt a régi. Szárnyait kiterjesztve, megsuhogtatta őket, és lassan emelkedni kezdett. A hatalmas bogárfelhő őrjöngve kísérte. Nagy kört írtak le a falu felett, majd távolodni kezdtek a hegy csúcsa felé. A sziklaszirten álló barlangban vertek tanyát.
Elárvult házának kertjét, derékmagasan felverte a gaz, tetejét kikezdték a téli viharos szelek. A környékbeliek messze elkerülték, nem is szívesen beszéltek a történtekről.
A vénasszonyok egymás között pusmogtak róla, többen esküdöztek, hogy éjszakánként egy hatalmas bogár árnyékát vélték felfedezni a ház körül, távoli, vészjósló méhzúgás kíséretében.
De senki nem mert megbizonyosodni róla.
Napos, tiszta időben jól látszik az eget érintő, magas hegyorom, még a barlang bejárata is látszik, a körülötte zúgó, hatalmas bogárfelhővel.
Akik látják, vetik a keresztet, félnek, ha megindulna a falu felé a felhő, hát az ég irgalmazzon az embereknek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése