MIKOR…

Mikor az ápolatlan, kesze-kusza kertben,
hol minden virág ócska, csenevész,
a feledés, szürke köntösében lebben, 
a múló emlékezetben.
Rémes az ébredés.
Lassan hűlő, hajdan rózsás álmok, 
izzó ideák.
Hideg emlékké dermedve, 

ma már csak fáradt, unott utópiák.