Ez egy bensőséges, meghitt–meleg élettér, áttekinthető és baráti, egyszemélyes és megértő.
Lomhán görgő és lelassult gondolataim hangtalan csordogálnak az íróasztalom lapjára, bevonva minden ott fekvő tárgyamat.
Nehéz cseppekben folyik le az íróasztal oldalán, szétterülve a szőnyegen, beszívódik a padló résein.
Mennyivel egyszerűbb, felhőtlenebb elmúlással kárpótlódik, akinek nincsenek gondolatai.
Nem bonyolítja hétköznapjait, ha a napon heverészik, nem gondol rá, hogy alkonyatkor elköszön a fény. Minden este, ha leszáll az éjszaka ami vakká tesz, és valószínűtlenné varázsolja a napközben történteket, csak az íróasztali lámpám fénye jelenti a körém szűkült világot.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése