Nyomdahiba

Hát, az előfordul…

Nem is ritkán, a megvádolt, természetesen fel van háborodva, ellenfeleinek ócska trükközését tudja a hír mögött, mert csupa gyáva szar, ahelyett, hogy szemtől- szemben megmondaná a véleményét,- pesti szlengben pacekba,- azonnal a nyomdába siet, és hitelességet árasztva silány egójából, kontroll nélkül kinyomtatják neki, amit írt.

Ez ocsmány módon felrúg minden etikát, hülyére veszi az olvasót, aki mit sem sejtve elhiszi, amit olvas.

Boldog eufóriában élvezi, hogy sorban felismeri a betűket, a két- tével írt múlt időket, egyesek a régmúltat szívesen írnák három tével, de nem teszik, mert nem vagyunk benne biztosak- motyorásszák a bajszuk alatt.

Hogy mi az írás mondanivalója? Hát akármi, ne higgye senki, hogy a betűkre figyelni, meg a tartalomra is, olyan könnyű.

Ettől még valaki lehet igen értékes és rendes ember.

Velencében, Colleóni lovas szobrot kapott, bár nem volt velencei, de zsoldosvezéri kiválóságát magasan elismerte a Dózse is. Amúgy nem hiszem, hogy korának nagy olvasójaként is nyilvántartják, ha nyomdahibával találkozott, kizárt, hogy észrevette.

Ha meg a szöveg- netán őt pocskondiázta volna, mondjuk rozzant gyalogosnak titulálva, hát, a szerző perceken belül, feje nélkül úszkálhatott volna a Canal Grande kétes tisztaságú habjain.

Persze attól függ sok minden, hogy mely társadalmi réteget érint egy nyomdahiba.

Ha úriembert, az nagy szókinccsel elhatárolódik, ha nem úr a megtámadott, akkor jön a kurva anyád…

Bevallom, engem ez jobban szórakoztat, mert a tömör és ominózus választ követi egy kecses belháború, látványos pofonok, és tökön rúgások sűrű záporában kavargó csatakiáltások kíséretében, amik rendszerint igen tartalmasak, és kifejezők. Élvezet nagyszerű nyelvünk árnyalatnyi finomságai közepette dagonyázni, nem véletlen, hogy Shaw azt írta, ha magyarul publikálhattam volna műveimet, garantálta volna a világsikert…

A nyomdahibák, gyakran felfedik a való igazságot, hiszen ez okozza a felháborodást. Az nem ködösít, az fehéren feketén nyilatkozik. Ezért szeretik hibának aposztrofálni tartalmát illetően.

Ezt követi rendszerint a megmagyarázás, meg nem kell bolhából elefántot csinálni, a Cincike nem is kurva, csak szereti a férfiak társaságát, és nem fogad el pénzt, legfeljebb ajándékot, ami egészen természetes, ha egy gáláns férfitől kapja. És ha az ajándék pénz, hát Istenem… Amúgy kaphat ajándékot egy gáláns nőtől is, de ebbe most ne menjünk bele.

A kézzel írott fóliánsok nem tették lehetővé a nyomdahibát, abban az időben, más stiklikért rugdosták halomra egymást.

Aletta van der Mat Hollandiájában, már felütötte fejét ennek a sokszor szándékos hibának a feje, amit időnként és esetenként le is ütöttek.

De az igazsághoz tartozik, hogy rengeteg esetben, nyomdahiba nélkül is csúnyán ráfizethetett az alkotó.

Ezért, aki biztosra akar menni, és megúszni az esetleges következményeket, az ilyeneket nyomtasson, hogy: Papperlapap, meg kéjgáz, csutakfáni, stb.

Ezeknél- még nyomdahiba esetén sincs parasztlázadás…