Beszélek…


Hát végezetül miről lehet szó?
Miről lehet szó egyáltalán mikor a szóra érdemes dolgokról szó sem lehet. A dolgok egy részéről nem merek szólni, egy részéről nem illik szólni, ami marad, arról pedig nem érdemes, mert szó sem lehet róla.
Hát akkor miről beszélünk?
Ha sosem szólsz akkor primitívnek hisznek, feltételezik halvány fogalmad sincs semmiről azért hallgatsz.
Ha meg kinyitod a szádat akkor kákán is csomót keresőnek bélyegeznek, jobbik esetben azt válaszolják – szó sem lehet róla. Hát miről is lehet szó?
Tudja a rossz nyavalya.

Ha mindenáron szóhoz akarsz jutni akkor ravasz módon érdeklődd meg miről akarnak hallani, és mondd azt, akkor meghallgatnak, de nem azt mondtad amit akartál, akkor meg mi a fenének beszéltél.
Viszont ha soha nem üríted ki fejedet akkor beleposhadnak egyre sokasodó, a nagy nyomástól filcesedő gondolatok, meghibbansz, az emberek meg fejcsóválva azt fogják mondani tiszta hülye vagy, miért nem szóltál semmit, te vagy az oka az egész zűrös helyzetnek.
Rádfogják, direkt csináltad az egészet, nem akarsz a jobbító harcban résztvenni, inkább elhülyültél, így majd a nyugdijintézet eltart, kvázi élősködsz a szorgalmasan tevékenykedő társadalom nyakán.
Ha szellemi rokkantnak nyilvánítottak akkor jön az igazi kánaán, azt mondhatsz amit csak akarsz, összevissza beszélhetsz akár még okosat meg igazat is, papírod megvéd a megtorlástól, a megcélzottak csak legyintenek rád, te hivatalosan hülye vagy, egy beteg embert senkinek nincs pofája bántani.
Ez egy olyan ultramodern udvari bolondi státus ami megcsillantja számodra a reményt, hogy hosszú élet áll előtted.
Az eltüntetett őszintékkel szemben ez mégiscsak valami, mert akkor is szólhat a dal, ha már az igazi dalnokokat elnémították. Persze azért vigyáznak ne legyen sok hivatásos rokkant, könnyen a hülyék országává válhatunk, és az egész külföld rajtunk fog röhögni.
Egy őszinte és igaz véleménnyel sok mindent lehet kezdeni. Például lehet mondani, hogy hazug, gonosz, féligazság, ellenérdekelt, csúsztatott, satöbbi.
Ezért, és rengeteg sok másért rengeteg ember úgy motyog valamit, hogy nem is biztos hogy mondta, csak célozgatott, ami érthető ígyis, úgyis, de ha kell - az ellenkezője is igaz lehet.
Beszélnek de minek, nem mernek tisztán és érthetően fogalmazni, mert nincs nekik papírjuk-ami tényleg nagy baj. A papír megléte biztosítja számodra a nagybetűs Demokráciát, mondod ami eszedbejut, ha semmi nem jut eszedbe akkor azt, felszabadultan ugrálhatsz a napon-a többi is csak ott ugrál- és folyton reszket mibe lép, de közben piszok módon irigykednek rád, mert neked aztán nem érdekes, ha ugrassz, kire esel vissza, te védett vagy, és bánja az aki aládkerült.

Sokat tudnék mesélni a szellemi rokkantság előnyeiről-de minek, aki rokkant az tudja, aki meg nem az, annak semmi köze hozzá.
Hát akkor végül is miről lehet szó?

Nincsenek megjegyzések: