Csak szónokolok

Csak mondom a magamét- hölgyeim és uraim- ez legalább nem kerül pénzbe.
Mert mindenért fizetni kell, persze, már akinek, az egyenlőknek biztos, és sokat, mert a nagyobbak számláit is valakiknek fedeznie kell.
Már Róbert bácsi is megmondta annak idején, hogy márpedig ingyen ebéd nincs, azt is kifizette valaki.
Milyen igaza volt a vén lókötőnek, benne már lobogott a korai demokrácia, ami ellen - ha valakinek kifogása van, akkor azt mondják: Persze, hogy demokrácia van, de a kapitalizmus gyakorlatán belül.

Hogy mi a demokrácia, és mi a kapitalizmus, hát tudja a tehénszar, nálunk még egyik sem volt, honnan a francból tudná bárki is.
Aki aztán azt mondja ezek után, hogy ő tudja, na azt gyorsan kikiáltjuk szakértőnek.
Mert az fontos, mit szólna a világ, ha egy létező országban, egy fránya szakértő sincs.
Aztán menet közben vagy belejön, vagy nem.
De nincs rizikó, mert ez olyan mint a profi boksz.
A vesztes is busás lóvét kap a meccs után, csak némileg kevesebbet.
Na azért tud a gyerekeinek enni adni, mert az a kevesebb is annyi, hogy a fizető nézőnek kihullana a haja, ha tudná mennyi az az annyi.
Ilyen a boksz.
Persze a boksz az nem akárkik sportja, az egyenlő csak néző lehet.

Mert a néző, egy növény kategória, zabálva sajnálkozik az Etióp éhezőkön, mert ő jó lélek, de még a kanalat is megpróbálja magába tömni, de nem adná oda senki rászorulónak. Igaz, annak úgysincs mit enni, minek neki a kanál.

Aztán a nézőnek mindenről van véleménye, mindent kapásból tud, csak a baj az, hogy mindenkinél jobban.
Nem így kell azt a rohadt balhorgot ütni!
Nem készíti elő jobb egyenesekkel a parasztlengőjét, ami nem szép mozdulat, de ha talál,- hatásos!
Ne told a másikat, az nem talicska- üvölti egy kis szar, aki egész életében fel volt tornából mentve.
Csupa hozzáértő, aki sosem próbálta.
De minek is próbálta volna, amikor tudja. Próbálkozni a kutya szokott, nem egy szakértő.
Mert az irigység… Nehéz tudomásul venni, hogy valaki úgy született, hogy mindent jobban tud.
Hát van ilyen.

Bezzeg a szakértők,
A frász se tudja mikor lettek azok, de azok.
Őket, a nagy szakértelmük miatt tartják el az egyenlők, rájuk döntve minden földi jót.
Hogy belegebednek, hát Istenem.
Van belőlük elég, és amúgy nem kell mindenáron élni.
Mármint az egyenlőknek.
Aztán ha a nagy erőlködéstől jön az aranyér, az sem probléma.
Kérni kell egy időpontot, ha mázlista- még életében kap is egyet, de lehet, csak a szeme alá, aztán biztosítás ide vagy oda, beborítékolja a maradék pénzét, és ha van esze, még műtét előtt átadja.

Aztán pihenhet a kincstári nyoszolyán, seggében egy csővel, és elgondolkodhat a világ folyásán.
Elmeditálgathat, normális esetben úgysincs erre ideje.

Szép nyári napsütésben, falkákban tántorgó részeg hajléktalanok, a dolgukat végezve a nyílt utcán, alanyi jog, meg minden, csak úgy hullik belőlük a szemét, mert a semmitnemakarás felszabadít, éljen! - aki tud.

Nem kell beszarni az apokalipszis lovasától, akárhogy vágtat, csak körbe tud menni, mert a föld gömbölyű.
Így aztán hol feltűnik, hol eltűnik, és minden marad a régiben.

Lottika esküszik, hogy találkozott vele a Bosnyák téren, és egy nagy halom lószart mutogat, mint bizonyítékot…
A fene se tudja, lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, mindenesetre Lottika nem tűnt részegnek…
Nem véletlen, hogy sok a piás. Beszíva, valahogy elfogadhatóbb a világ, térdmagasságig zsugorodnak az emeletnyi magas gondok, a
jellemtelen striciket is ugyan úgy elviszi a kaszás, mint a Bandit, aki ha nem volt lecsukva, akkor részeg volt.

Mikor a Piroska az erdőben találkozott a farkassal, aki rámordult:
Piroska! Te nem félsz tőlem?
Piroska: Miért félnék? Pénzem nincs, szeretkezni meg szeretek.

Mert a világ rohadtul egyszerű.
Az egyenlők olyanok mint Piroska, az öreg egyenlők, csak az első megjegyzéssel élnek, és passz.

Bár szeretni bárkinek, bármit lehet, akár egy kuszmatt diófát is, de mi a frásznak.
Akár szeretkezni is szerethet egy öreg ember, igaz, hogy nem megy semmire, de az már magánügy.
Az impotencia nagy baj, de ha valaki nem is akar…
Hát ez ami az életben nagyszerű, azt szeretünk, vagy utálunk akit vagy amit csak akarunk, akkor sincs semmi. Ha valami megy, nem baj. Ha nem megy, az se.

Csak úgy ne járjon az ember, mint az a kalóz, akinek kampó volt a jobb kézfeje helyett, és elfelejtette, megvakarta vele a bal szemét.
Akkor nézhetünk a lyukon, garantáltan erős fényben sem fog napszemüveg kelleni.

Hát… ami igaz, az néha igaz, egy életen át sok marhaságot el lehet követni, meg nem szabad semmit mellreszívni.
Meg csodálatos az, hogy lehet okosságokat is mondani, meg baromságokat is, nem lesz következménye.

A mellreszívás veszélye idővel megszűnik -mikor már nincs az embernek melle- és akkor kitört a kánaán.
Ennek reményében ezt már érdemes végigcsinálni.