Az ember szabadsága

 

Hogy- hogy a francba jöttem erre a világra, arra egyáltalán nem emlékszem, de gondolom, úgy jöhettem, mint általában mások.
Hogy fejjel, vagy farral láttam meg először a bábát, hát nem akarok hazudni, hiszen ez egy életrajzi írás- vagy mi, és kellő komolysággal lehet csak a műfajhoz közelíteni.
Lényeg az, hogy valahogy kicsusszantam, és ronda lehettem, mint egy áztatott nyúl.
Mert minden melegvérű élőlény egyformán születik, csak nekem nem volt hosszú fülem, meg nem voltam olyan veszettül szőrös mint egy nyúl.
De a hasonlatomról annyit, hogy minden állat egyforma, csak más a vége.
Mármint az életének.
Egy nyulat ketrecbe zárnak, etetik, aztán tarkón vágják egy bottal- mondjuk, és megnyúzzák, olyan lesz meztelenül mint egy macska, az ember gyomra felfordul a látványtól.
Emberrel ezt nem szokás csinálni, csak rendezünk egy nagy bulit, úgy hívjuk, hogy háború, és tonnaszámra nyírjuk ki egymást.
És még csak meg sem esszük az elesetteket…
De elgondolkodtató, hogy a nyulakat is, az embereket is emberek ölik meg.
Lehet, hogy ettől a teremtés koronája?
Dózsának is emberek csináltak koronát, aztán tűzön, jól megmelegítették…
Utána győzelmi díszmise, hálát adnak az Istennek a sikerért, hogy miért hiszik azt, hogy az Úr támogatja a disznóságaikat, el nem tudom képzelni.
De az Úr nem szól semmit, talán meg sem hallja a történő ügyeket.
Ez, az ember szabadsága- gondolja, ha nem hagynám rájuk a baromságaikat, egész nap dühönghetnék miatta.
Hogy ki- minek születik, ezt valahol fent dönti el valaki.
Születhet valaki oroszlánnak, és tengerimalacnak is, mindkettő erősen behatárolt lehetőségekkel, mondjuk egy malac ne támadjon meg egy hiénát, mert azonnal vége lesz a hősi harcnak.
Ha véletlenül rossz helyen áll a kezdeményezett- és rosszkor, akkor ember lesz belőle.
Rengeteg állapotjelzővel aggatják tele a psychéjét, Jó, gonosz, hülye, okos, szép, csúnya.
Persze hozzá hasonlók minősítik, akikről mindezek elmondhatók, és akkorákat tudnak tévedni mint a Himalája, mert ez, az ember szabadsága.
Lehet, hogy nyúlnak lenni nem ilyen bonyolult, igaz, nem ismeri Aragont, de valahogy csak túléli, de tudja hol van a lucernás, és ha el nem kapják, hát egy nyugodt és boldognak mondható élet ágaskodik előtte.

Egyik éjjel, a nyúl belopakodott a veteménybe, és torkon ragadott egy sárgarépát.
A többiek, a rémülettől meg sem tudtak nyikkanni.
A megragadott a váratlan támadástól elfehéredett.
A nyúl észrevette, és azt mondta bocsánat, azt hittem sárgarépa tetszik lenni.
Ez a répa szabadsága, a nyúlé meg az, hogy a mellette lévőt megette.
Minden létezőnek van szabadsága, igaz, semmit nem ér vele, de akkor is több, mintha nem lenne.

Az ember szabadsága az a létező akármi, ami úgy van, hogy nincs.
Csak azt hiszi, hogy van neki, ez a tudat egy tartást ad, ami szintén látszat, de ha hiszi, akkor van.
Az ember azt hisz amit akar, nem kerül semmibe.
És ez demokratikus lehetőség, mert a szegény rétegek is élvezhetik.
Futhatunk lábak nélkül, szárnyalhatunk szárnyak nélkül, dönthetünk ész nélkül, csak be kell csukni a szemünket, és máris megy a dolog.

Hölgyeim, és urak.

Ki lehet próbálni.