AZ IGAZSÁG…

Az üres utcácskákon, már csak a szél járt, görgetve tavalyi – száraz lombokat, és a sokasodó mindenféle szemetet.

Az elszáradt emlékek halmaza, belekeveredve a sok gusztustalan kacatba, haldoklásukban, is próbáltak emlékezni, a hajdanvolt időkre, mert eszelősen hitték, hogy aki már nem is emlékszik, az végleg meghal.

A töredezett, felfagyott járdák, és hajdani úttestek sokasodó repedéseiből előszivárgó giliszták, és mindenféle rondaságok, kárörvendve figyelték a lassú, de alapos pusztulást, nekik, ez a sors igazságának tűnt, ami nagyon nézőpont kérdése.

Mert van az én igazságom, na meg az ő igazságuk. A szél kuszálta kosz igazsága, meg az emlékeké, és folytathatnám a végtelenségig, hiszen, egy fiktív marhaságról van szó, ami sosem volt, nem is lehet, mert egyszerűen nincs.

Az igazság, a kétségbeesett, már- már feladni akarók kényszeres mániája, ami hittől erőt remélnek meríteni, Ami szerintük, nem lehet, hogy nincs, mert ha már az sincs, akkor be kéne helyettesíteni a megüresedett helyét, valamivel, amiben ismét lehet hinni.

Szédítő szélmalomharc, amit mindenki tud, és akkor is, „A király új ruhája”, mikor a gyerek behunyja a két szemét, és azt hiszi, hogy őt, most, nem is látja senki.

De gyerek esetében, ez olyan aranyos, felnőttnél, már ijesztő, és elgondolkodtató.

És hány felnőtt embert hajszol bele a félelem ebbe az állapotba! Persze, neki is megy a falnak, „Nagyot koppan feje, azután elhallgat”,

de hűlő perceiben, akkor is a falat hibáztatja.

Pedig, ha belegondol, nyitott szemmel is neki lehet bárminek menni, arról nem is szólva, hogy zömmel, neki szokták lökni azt, akinek nem igazán akaródzik…

Az igazsággal nem az a baj, hogy nincs. Van, csak csupa, racionális tényekből épített fogalom, és az ember, merőben másnak szeretné látni.

Az igazság, a valóság enciklopédiája, és nem a tisztesség tévhiteinek gyűjteménye. Ennek pozitív értelmet adni akaró hamis valósága, a kényszerű önvédelem, a hiányzó erő pótolni akarása, ami egy részeg álom, és biztosítja az utolsó gondolatok valós őszinteségét, ami biztos nagyon kiábrándító lehet.

Az üres utcácskákon, már csak a szél járt, görgetve tavalyi – száraz lombokat, és a sokasodó mindenféle szemetet.