Kérdőjelek

Hogy eredendő bűn, meg hasonlók…
Hogy várható el tőlem, hogy egy kétezer évvel ezelőtti emberölés miatt égessen a szégyen és önvád?
Nem túlzás ez egy kicsit?
A kor brutalitásának egyenes következménye volt a kereszthalál, és még számtalan hajmeresztő módon pusztítottak el embereket.
Ez a gyomorforgató szörnyűség természetesen felháborít, és végtelenül sajnálom, de nem én tehetek róla.
A mindenkori hatalom, sosem volt hálás az ellenszegülőknek. Ez ma sincs másként. De meg kell mondanom, hogy óvatlan fellépése, a kétezer év folyamán, sokmillió ember halálát okozta. Akik esetleg szívesen éltek volna, de helyette máglyákon, vagy karókkal átdöfve, kerékbe törve hunytak el.
Na, és jobb lett ezektől az áldozatoktól a világ? Mi változott ennyi év alatt?
Múltak a századok, nőttek a mártírok tömegei, minden kor meghozta magával a saját kegyetlenségeit.
Annyi a különbség, hogy nem kereszteken, de akasztófákon, villanyszékekben, haláltáborokban végezték, olyan körülmények között, hogy a végén kívánták a halált.
És mi változott? Hol maradt a rádöbbenés, hogy ember emberrel így nem viselkedik?
Nagy fene humánumból, még a halálbüntetést is eltörölték, had legyen a konstrukciós hibás elkövetőnek alkalma még egyszer valami hasonlót művelni,
és akkor kap egy életfogytiglant, és a békés, törvénytisztelő társadalom tarthatja el haláláig.
Lehet, azért van így, mert aki nem tud életet adni, annak elvenni sincs joga… Mondják.
Azt viszont természetesnek tartjuk, hogy ha valami konstrukciós hibás, azt le kell állítani.
Hát akkor miről beszélünk?
És mi van a háborúkkal, mikor a hadba menők fegyvereit megáldja a pap?
A jóság, és szeretet, a megértés és türelem hirdetése közben megáldják a fegyvereket, hogy sikerrel öljenek? Vagy azért, hogy ezek a nagyszerű férfiak nehogy elessenek öldöklés közben?
Hirtelen hazafiúi és emberi kötelesség ölni? Vagy akkor bűn, ha mondom?
Hát ha kell, akkor kell, de miért körítünk ez embertelen cselekedet köré szivárványt?
Legyilkolni másokat, Isten ellen való vétek. Vagy mégsem?
Vagy helyzete válogatja?
Aztán gyászolunk, és könnyezünk, terelgetjük az árvákat, simogatjuk az arcukat, és cukorkákat osztogatunk nekik?
Nem lett volna egyszerűbb, nem lemészárolni a szülőket?
Azzal etetitek magatokat, hogy az Úr türelme végtelen. Hát nagyon tévedtek, mert mindennek van eleje, közepe és vége. Az elnézésnek, és türelemnek is.
Aztán a tisztítótűz lángjaiban úgy ordítoztok, mint a sakál. De nem fog odafigyelni senki.
Ha van eredendő bűn, azt kétezer éve ismételgetitek ki ki a maga módján és lehetőségeinek megfelelően, és az ez idő alatt felgyülemlett ócskaságotok tömege az, ami összességében az, amit ti eredendő bűnnek neveztek.
Hát mit mondjak…
Nem szívesen cserélnék veletek.
A tömeg dermedten, lesütött szemekkel hallgatta az égi hangot, fel sem merték emelni tekintetüket.

Nincsenek megjegyzések: