Amikor jönnek...

Amikor jönnek a fényvadászok, és egyenként kirángatják agyadból a gondolataidat.
Mint egy cérnát húzzák ki őket az orrodon, meg a füleiden. ha kevés van, akkor csak a bal orrlyukadon húzzák ki őket, nagyon tapintatosan csinálják, sokszor észre sem veszed, csak feltűnik, hogy nem jut eszedbe semmi.
Eleinte meghökkensz, émelyegni kezd a gyomrod, aztán idővel hozzászoksz, és az okozna zavart, ha eszedbe jutna valami.
Csupán képileg érzékeled magad körül a világot, semmihez nem fűzöl hozzá semmit, nem is tudnád mivel tenni, mert üres vagy, mint egy bili. De nem is baj, nem konfrontálódsz senkivel és semmivel, ha nincs véleményed, ellenvélemény sincs. Érzékszerveid kiválóan működnek, nem okoznak a folyton közbekiabáló gondolatok rossz órákat és éveket.
Biblikus csend ődöng benned, nincs depresszió, értelem keresés, meg számtalan kudarc.
Elfogadóvá lettél, ami szép, azt tényként fogadod el, a csúnyát úgyszintén, a szagokat és hangokat csak bőröd felületén érzékeled, azt is futólag.
A hajnali harmat óvatosan belep, mikor kinn felejted magad az éjszakában, rád csodálkozik a ködöt oszlató hajnali napsugár.
Te, meg hunyorogva fekszel a hátadon, zsibbadt lábaidat tornásztatva kalimpálsz karjaiddal, azt is lomhán és sután.

Mindegy hol felejted magad, ha bent, ha kint, nem lop el senki. Ki a fenének kell egy üres agyú bábú. Az csak egy makett, egy kirakati baba, amire ráhúz időnként a kirakat rendező valami hacukát, te meg egy beállított pózban ácsorogsz a bégum sokszáz milliója közepette, vigyorogsz, és bemutatod azt, ami rajtad lóg.
Lehetsz mikulás, arkangyal, akár mészégető, neked tök mindegy. Vagy, lélegzel, van bélműködésed és ez elég.
De mit is akarhatnál még?
Netán egy kanárit? Na ne hülyéskedj, azzal rengeteg gond van, inkább akarjál egy füstgomolyt. Az, garantálom, kevés embernek van. Különleges fickóként fognak nyilvántartani, ha mész az utcán, a járó-kelők azt fogják egymásnak mondani, hogy nézd, itt jön a füstgomolyos ember, akinek nincs kanárija.
Hát, ez szerintem nagyszerű.

Amikor jönnek a fényvadászok, és egyenként kirángatják agyadból a gondolataidat.
Végtelenül könnyeddé válsz, mint a fuvallat, akár tárt karokkal szökdécselhetsz, mint egy vidám kakadu, arcodat a nap felé fordítva, nagyszerű tánclépésekkel nekimehetsz egy fának, de nem is érzed a becsapódás keserveit.

Nem ér diszkrimináció, liberális emberként tartanak nyilván, nincs értelme rád állni, rád ülni sem, nem vagy elég stabil.
Te magad vagy a jóindulat, mert a rosszindulathoz már ész kell, ami a gondolatok sűrű, összefonódott tömege, a semmi összefonódása csak semmit szül.
Heverészel a strandon, elnézegeted a hölgyek ágaskodó cicijeit, formás kerek popójukat, és szentül hiszed, hogy csak azért van ez, hogy tudjanak min ülni.
Hát ez nagy igazság, de a továbbgondoláshoz nem alkalmas egy kiürített agy.

Hiába, a gondolatoknak még az emléke is tud zavart okozni, meggátolhatja a nagy feloldódást, a lelki békét, persze csak rövid időre, a képzavarok belerondíthatnak az idilli semmibe, ami durva dolog.
Nem is öregszel, a gondolatok okozta traumák okozzák a test és lélek elhasználódását, neked szerencsédre nincsenek gondolataid, ami első lépés a halhatatlanság egekbe érő vágyálma felé.

Csak ácsorogsz, és idült mosolyodat hinted a fák és bokrok közé, időnként lépegetsz kicsit, nehogy gyökeret eresszél.

Amikor jönnek a fényvadászok, és egyenként kirángatják agyadból a gondolataidat…