Hárfa húr nélkül

Sosem értettem a bányász köszönést: „Jó szerencsét”.

Miért mondják ezt, hiszen rossz szerencse nincs. Balszerencse viszont van. Ezek a nyelvi logikátlanságok nem tudom honnan erednek, de 

élnek, és virágoznak sok más hasonlókkal együtt, és nem gondol bele soha és senki. Gondolom azért, mert gondolkodni általában nem szokás. Csak megyünk körbe, körbe mint a bányaló, és várunk valami monstre csodát, valamit ami feldob és erőt ad. Valami meleg és simogató napsugarat, meg fényt, meg mindenfrancot, elhiszünk, reménykedünk, aztán nagy nehezen belátjuk, hogy nem működhet a vágy, mert éjszaka van, és akkor a napsugár valahol máshol ragyogtat fel kóbor lelkeket.

Akiket majd meglep az éjszaka, és a sötétben már alig emlékeznek, hogy milyen volt világosban.

Persze, természetesen így jár mindenki, aki a vágyait annyira szeretné megvalósulva látni, hogy minden háttérgarancia nélkül elhiszi a szirén énekét, és a végén, mikor Kyrké disznóvá varázsolja, akkor éktelenül megsértve, feldúlt lélekkel röfög.

Hogy mi okozza az emberi hiszékenységnek ezt az irányíthatóságát, talán a bizonytalanság, a félelem, és a kényelem tetteket bénító meglévőségei, elhitetjük magunkkal, hogy egy krokodil többé nem fog megharapni, mikor egy medencében vagyunk?

Aztán a hüllő harapni fog, mert egy krokodil akkor is az, ha báránnyá akar változni.

Senki nem képes magát átugrani, sem a hiszékeny, sem a krokodil.

De a csalódás után, a szegény hüllőre haragudni, vagy arra, aki előre figyelmeztetett, fenemód igazságtalan.

Na persze, az ember lehetőleg magára nem szeretne elmarasztalólag gondolni, kell egy bűnbak, aki elviszi a balhét.

Ezek állandó szerepek, minden darabban fontosak, bátran lehet rájuk számítani.

Na meg miért utálja valaki önmagát, ha lehet mást is.

Senki nem tanul a már megtörténtekből, újra és újra belelép ugyanabba a gödörbe, és telekürtöli a világot, hogy nincs szerencséje. Holott másról van szó.

A dübörgő- lelkes akarás mindig irreális, ami azonnal kisül, mihelyt a szájáig ér, gond nélkül rááll a másik fejére, és máris kiáll a feje a vízből.

Hatásos túlélési technika, hogy minden prónak megjön a kontrája?

Hát, arra még nem gondol.

„Rohadt egy világ- szólt a pintyőke, és lefordult az ágról”

                                         / arcátlan módon, idézet tőlem./