Elkerülhetetlen

Vannak gondolataim.

Nafene. Kinek nincsenek?

Gondolatai minden élő embernek vannak, ez azért baj, mert nem tudja megoldani, hogy ne legyenek.

Ha egy guru meditál és kikapcsol, gondolat szülte tevékenységet kezdeményez, ha közben eszébe villan - hű de jól csinálom, akkor neki lőttek. Gondolatnélküliségének sikeres fenntartására gondol.

Kiürített agy-vágyálom és puszta póz. Hogy a meditációnál az agy egy logikus folyamatot követ, vagy látszólag összefüggéstelenül működik, ez kérdés. Itt már vitatható minőségi szempontok merülnek fel.

Mert mi összefüggő, és mi nem? Összefüggéstelennek mondjuk azt a gondolathalmazt amit nem értünk. De kinek mi függ össze, és mi nem?

Szubjektív döntés kérdése. Például egy európai halandónak összefüggéstelennek tűnhet egy Zen buddhista vers, egy japánnak viszont gyönyörű és érthető. A keltődő gondolatok összerakós játékként villanásnyi benyomások tömegei egy folyamatos interferencia megléte mellett, amit a beszélgetőtárs vagy rendszerbe tud rakni, vagy nem.

Az elhangzottak sosem értelmetlenségek, csupán egy másfajta logika mozgatta gondolatszerkesztést jelez.

De egyszerűbb az ilyen esetekben hallottakat zagyvaságnak, kóros agyműködésnek nevezni, ,mert megszabadít az „Értelmetlen vagyok”- gyanújának rémétől, nem kell esetenként fárasztó módon ráállni egy nekünk idegen hullámhosszra.

Elutasítani mindig egyszerűbb.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy saját-megszokott beidegződéseink szerint gondolkodjunk, nem merve elengedni a korlátot. Biztosra akarunk menni.

Könnyebb kijelenteni, így vagy úgy gondolatokat szülni logikus, minden más esetben beteg agyszüleményekről lehet csak szó.

Ha mindössze két lábat látok, attól még tudom, hogy néz ki egy ember.

A folyamatosan örvénylő gondolatok egészen az agyhalálig folynak. Nem lehet meghatározni jók e vagy rosszak, világosak vagy kuszák.

Támadhatnak különös és váratlan benyomások, élethelyzetek, amik szokatlan gondolatsorrendeket szülnek, más és más reakciókat képesek kicsikarni az agyból, ami az adott pillanatban minden megszokott logikát nélkülöz. Akkor és ott, viszont logikus és érvényes. A „Minek van értelme”, mi tiszta és logikus, mind tapogatózó agyszülemények nem faktumok. A működést kiváltó okok mindig egyidejűségükben magyarázhatók, és az okozat logikus és értelmezhető. Mindenkinek vannak gondolatai, ha akarja, ha nem. Ezek lehetnek másokétól eltérőek, nehezen értelmezhetők, átvitt értelemben értendők, de rosszak, hibásak nem.

Hiába létezünk azonos térben és időben, nem váltódnak ki azonos reakciók. Legfeljebb hasonlók.

Ha egy gondolatsor nagyon kuszának tűnik - mint például az enyém-nem jelent mást, vagy a megélt élmény alanya túlérzékeny-netán rossz idegzetű ember akinél durvábban csapódnak le a vele történtek.

A világon minden mindennel összefügg, és harmóniát alkot. Ezt lehet érteni, nem érteni, de megérteni és átlátni soha.