Éjszakai telefon

Már jóval éjfél után lehetett, mikor a telefon rekedt csöngése felvert álmomból.

Idétlenül csapkodtam karjaimmal, nem tudva igazán, hogy most álmodom, vagy a valóságban hallom a hangot.

Aztán az éjjeliszekrény élébe belevágtam csuklómat, és azonnal tudtam, ébren vagyok.

Az erős ütéstől, a kis szekrényke megbillent, és a telefonkészülék, nagy csörömpöléssel az ágy mellé zuhant.

Hogy az a… vinnyogtam fájdalmamban, nem tudván hirtelen, hogy a csuklómhoz kapkodjak, vagy a padlón fekvő készülék után.

Az ütődéstől a kagyló lerepült a készülékről. és vagy egy méterre feküdt az ágyamtól.

Éppen kifelé kászálódtam a rám tekeredett takaró alól, mikor meghallottam a kagylóból szivárgó hangot.

Felvettem a kagylót, de a tenger zúgásán kívül, nem volt semmi hallható.

Zavartan, libabőrösen másztam vissza ágyába, és megpróbáltam visszaaludni.

Sérült csuklóm égett, és lüktetett.

Megint felkeltem, és a fürdőszobába nedves kéztörlőt csavartam fájó kezemre.

Visszafelé jövet megláttam a még mindig padlón fekvő készüléket, feltettem az éjjeliszekrényre, a helyére.

Ismét lefeküdtem, és ahogy múlott csuklóm lüktető fájdalma, úgy telepedett szememre az álom.

Még távol volt a hajnal, mikor a telefon ismét csengeni kezdett.

Ez vagy téves, - gondoltam félálomban, vagy valami állat szórakozik.

A legjobb, ha nem veszem fel, egyszer abbahagyja.

De nem hagyta abba.

Dühöngve felkönyököltem, és szabad kezemmel felkaptam a kagylót.

Halló!- ordítottam bele.

Ki szórakozik az éjszaka közepén- harsogtam.

Szervusz, - szólalt meg egy jellegzetes hang.

Te vagy Gyula?- kérdeztem, csak nincs valami baj, hogy éjszaka hívsz?

Nem- jött a válasz, semmi baj, de hogyhogy éjszaka? Észre sem vettem.

Késő délután kezdtem festeni, és úgy látszik elszállt velem az idő, és belecsúsztam az éjszakába.

Gondoltam megkérdezlek, nincs e kedved egy hosszú hétvégéhez.

Leugorhatnánk Zalakarosra a fürdőbe.

Kiveszünk a szállodában egy kétágyast, és bebarangoljuk kocsival a környező falvakat.

Jó ötlet- mondtam, és nem értettem, mitől terjeng, egyre erősebben a szobám légterében egy pinceszagra emlékeztető, dohos, nyirkos illat.

Akkor érted megyek kocsival reggel nyolc körül, iszunk nálad egy kávét, és nekiindulunk a világnak.

Na szervusz, akkor várlak- feleltem, és letettem a kagylót.

Hát ez a Gyula- mondtam magamnak félhangosan, közben visszaépítettem magam a takaróm alá.

Az éjjeliszekrényen álló ébresztőórám világító számlapja éjfélt mutatott.

A szobámban terjengő dohszag nedves- nehéz földszaggá változott, el nem tudtam képzelni, mi ez a temető eső után- szag.

Már majdnem visszaaludtam, mikor a jeges markú döbbenet megmarkolta egész testemet.

Mi volt ez a telefon…

A barátom, már több mint tíz éve halott.