Bírálat – verdikt


Mások munkáit megbírálni, eldönteni, hogy mi a jó, és mi gyenge, netán csapnivaló…
Az utóbbival nem nehéz megbirkózni, mert az egyértelmű dolgok mindig világosak, mert ami rossz, az a meglévő ízléskülönbségek ellenére is érzékelhető.
A rázós, mikor valami nem rossz, de nem is jó. Ezeket hívják gyengének, mondjuk témáik érdektelenek, ritmusát veszített, lanyha, bizonytalan felépítettség, lapos befejezés. Határozatlan szerkesztésű felépítmény.
Ezeken javítani sincs mit, az író látásmódjával van baj.
Egy bírált írásműből kiérezni, hogy az alkotónak van írói vénája, fejleszthető e, vagy reménytelen.
Áprily Lajos szavai jutnak eszembe, aki azt mondta, hogy bírálni nagyon nehéz, mert ha a bírálónak van saját stílusa és egyénisége, az nem képes ettől magát egyértelműen függetleníteni.
Akkor meg nem igazán objektív alapokon áll véleménye.
Ha meg karaktere nem egyértelműen létezik, akkor döntése esetleges.
Esetleges író, esetleges karakterű bíráló… esetleges verdiktet
szül, a bíráló számára is kínos, a megbíráltat meg jószerivel az agyagba lehet döngölni vele.
Garcia Márquez, a ˝Száz év magány˝ című munkájával tíz évig házalt kiadóknál, mire az egyik elfogadta. Nobel-díjat kapott a könyv.

Persze kell egy szűrő, mert akármi ne lásson olvasót. Mondhatnám valaki olyan kell, aki képzett szakember, netán egyetemi diplomával bíró irodalmár.
Ugyanakkor hiszem, hogy a diploma nem garantálja a bíráló hitelességét, ugyan azokba a gödrökbe tud lépni, mint más, diploma nélkül. Mert a bírálni tudás, elsősorban alkati kérdés, egy magas beosztású tanár ismerősömtől hallottam, hogy szenved a fiatal diplomás kollégáitól, mert hiába a papír, intellektuálisan és emberileg kevesek.
Aztán a klikkek…
Hiba ha van, de ha szétrobbantják, a visszahulló törmelék alkot egy másikat. Ezek fékezhetők, de nem kiirthatók. Ez, a meglévő rosszak egyike, ki kell alakítani egy stratégiát, ami fékezi jelenlétük súlyát.
Nem könnyű, én például nem is tudom miként kellene tenni.
Aztán a bírálat szavai, nem szabad, hogy az alkotót személyiségében sértsék, tapintatos, de egyértelmű, ÉRTHETŐ gondolatok kellenek, mert nem a bíráló sziporkázó estjéről van szó.
Nem az a lényeg, hogy egy rahedli szakkifejezés szóljon, nem tudományos előadásra lett a bíráló felkérve.
˝Embernek˝ kell szólnia egy másik emberhez.
Egy verdikt, lehet tapintatlan és fájdalmas, ha pöffeszkedő, és magas lóról szól.
Bírálni felelősség, támaszthat kedvet, és el is vehet. És nem az utóbbi a cél.



Nincsenek megjegyzések: