Csevegés

És akkor a békakirály lekapva koronáját, akkorát húzott a trónbitorló jelölt fejére, hogy az, az egész udvar szeme láttára, magaalá rondított.

Hogy neked milyen idióta meséid tudnak lenni, -szólt a szarka felháborodva. Már több ízben gondoltam, hogy tán nem is vagy normális.
És ezt egy tolvaj mondja nekem?- röhögött a varjú. Te, a közismert tolvaj, írtak is rólad egy nyitányt, ˝Tolvaj szarka˝ címen.
Én, a mese elbeszélése szerint, egyszer loptam egy sajtot, azt is elejtettem. Na, persze nem vagyok gyakorlott, mint te.Ne kapd fel a vizet Hófehérke- szólt a szarka, bár csak arra lehet büszke valaki, amije van. De mi van neked? Egy repedtfazék hangod, elejted a sajtot, buta vagy, mint az éjszaka, és színeid sincsenek.
Tulajdonképpen megtiszteltetés ér, ha veled szóba állok.
A varjú úgy hahotázott, hogy összesereglettek a környező fákról a madarak.
Már úgy érted, hogy a te motyogásodat hallgatni nekem megtiszteltetés? Hát mindjárt lefordulok az ágról!
Éppen ideje lenne,- morogta a szarka, letolvajozol, mert valami elmebajos ember nyitányt írt rólam? Inkább azt hiszem, hogy irigy vagy, mert én örök időkre bevonultam a zenetörténetbe, te meg még a levesbe sem, mert rágós vagy, mindjárt megmondom, hogy mint mi.
Olyan unalmas vagy, mint egy hullámverés.
Hogyhogy hullámverés… Micsoda? Te nem tudod mi az a hullámverés- a szarka fetrengeni kezdett a fűben, kapkodva a levegőt.
Az idővel igencsak összejött hallgatóság, őszintén kezdett aggódni a szarka egészségéért.
Békakirály… korona… hullámverés… sajt- lihegte kifordult szemekkel szegény szarka, és meghalt.
Hatalmas csend borult az erdőre, a megdöbbenés csendje. Többen a szemüket dörzsölték, hátha rosszul látnak, de nem. A szarka, immár mozdulatlanul hevert a fűben, nyelvét hosszan kiöltve.
A varjú is megrendült a történtektől, de hamar összeszedve magát, és rikoltozni kezdett: Lám, lám! A nagyeszű madár. Elmehetsz a hullámverésedbe, mégis én győztem, mert te fekszel a földön, és nem én! Mert a győzelemhez nem ész kell, hanem kurázsi. Felröppent az ágról, repült két tiszteletkört, majd a dombok felé vette az irányt.
Még sokáig hallatszott egyre távolodó károgása.

Nincsenek megjegyzések: