Párhuzam

   A dohszagot árasztó lépcsőház sötét zugában álldogált, és figyelt.
Az őt körülvevő világ már rég nem érdekelte, minden rezdülésében befelé élt, a saját világába zárva.
Rengeteg emlékeit újra, és újra élte, így ideje sem maradt a körülötte hullámzó eseményekre.
A minden nap ugyanazra, ami bizonytalansággal, rosszindulattal, és békétlenséggel teli, szinte csak abból áll, aztán azt vette csak észre, hogy megint itt a hétvége, a Karácsony, a döglesztő hőség, aztán a csikorgó fagy, meg a hó.
Emberek születnek, felnőnek, és mire megkeserednek és kiábrándulnak, már meg is öregedtek, és úgy tűnnek el, hogy senki nem is veszi észre.
A világ, nélkülük is ugyan úgy csikorogva és lomhán forog tovább, sem érkezésüket, sem távozásukat nem érzékeli.
Csak befelé érdemes létezni, ott Te éled át amit már ismersz, ami meg kellemetlen élmény, hát nem húzod elő az emléktárból.
Forog benned a végtelenített filmszalag, ami megbízható és tapintatos, mert Te vagy a rendező, és garantáltan veled lesz vége a vetítésnek.
Hisz egyetlen fontos az életedben, a dolgaidról alkotott véleményed.
Mások véleménye akkor sem érint, ha odafigyelsz, legfeljebb megzavar, aminek következményeit Te viseled el.
Ha neked valami tetszik, akkor az szép.
Sem a pozitív, sem a negatív véleménye másoknak nem változtat semmin.
A Te világod, egy egyszemélyes világ, érinthetetlen, és kizárólagos.
Mondhatni magánügy, amibe nem illik belebeszélni.
A Te igazságod, és a mások igazsága merőben más.
Neked kell megtalálnod, a számodra élhető variációt, döntési joggal csak Te bírsz, a magad teremtette életteredben, kizárólag magadat figyeld, merd vállalni önmagad, mert Te vagy, és a horizontig senki más.
Ne engedj beleszólni, mert balsiker esetén a belebeszélő nem vállal következményeket.
Akkor már az a Te dolgod, neki semmi köze hozzá…
Ne akard a világot megváltani, sem a benne fuldoklókat, ha kihúzol a folyóból egy úszni nem tudó embert, csak azt érted el vele, hogy a következő alkalommal fullad bele.
Sose fontoskodj, mert senki nem lehet fontos.
Legyél. A saját világodban kényelmesen elférsz, megkíméled magad a kimerítő fontoskodástól, gondolj arra, hogy a fontosak is eltűnnek az idő forgatagában, akit az akkor élők gyorsan elfelejtenek.
És ha nem tennék, akkor mi van?
“A dicsőség, a holtak napfénye”
Rég megette a fene, a te nézőpontodból.
Varázsolj magadnak egy világot, és ne törődj mások véleményével.
Tanulj meg lenni, és elmúlni, hiszen egyik sem létezik a másik nélkül.
Ami körülvesz, az egy délibáb, a minden Te vagy.
Azért fontos a tapintható világ, mert valamiben lenned kell fizikai értelemben, és ha idővel megszabadulsz testedtől, akkor végképp nem lesz rá szükség.
A dohszagot árasztó lépcsőház sötét zugában álldogált. Gondolatai lassan folydogálva betöltötték a lépcsőházat, láthatóvá téve számomra belső világát.
Befelé élt, a saját testébe zárva…

Nincsenek megjegyzések: