A vice

A ház tárt kapujában állt, alsókarjait egymásra fektetve- a seprűje nyelén támaszkodott.

Még fejét is karjaira eresztette, úgy nézett ki, mint egy kapuőrző hierarhikus képződmény.

Szemei lomhán forogtak üregükben, ahogy kísérte tekintetével az arra haladókat.

Sok mindenkit ismert, ő volt a házfelügyelő, már talán harminc éve is van annak, hogy idekerült.

A lakók csak butykosnak hívták- persze a háta mögött, a rossznyelvek szerint, már korán reggel felöntött a garatra, és egész délelőtt a seprűjén lógva bámulta a járókelőket.

Özvegyasszony volt, férjét már két éve, hogy elvesztette, két gyereke vidékre költözött, így egészen egyedül maradt.

Csodálatos asszony volt, ennyi év alatt sem tanult meg takarítani.

Úgy mosott fel, hogy csónakon kellett eljönni a lifttől- a kapuig.

Ha megkérdezték tőle- hogy van?

Hát nagyon kivagyok- válaszolta minden alkalommal. Nagy már nekem ez a ház, nem bírom egyedül.

Hogy a támaszkodást nem bírta, vagy mit, azt nem tudta senki, de lehet, hogy a pálinka lett idővel sok.

Egyetlen vén barátnője volt, a duci Lenke, olyan két görbe lábbal, hogy hihetetlennek tűnt, hogy még nem tört alatta egyik sem ketté.

(Az a hír járta, hogy hordón szárítja a harisnyáit.)

Lenke, hazafelé jövet a vásárlásból, ledobta szatyrait a kapu alatt, és nagyokat fújtatott a kimerültségtől, mielőtt elkezdett beszélni.

Jaj Arankám, már megint agyon hajszolod magad, ezek meg sem érdemlik, hogy kitedd a lelkedet- szólt aggódó hangon.

Nem is tudom mi lesz ezekkel, ha már nem leszel.- lihegte.

Aranka úgy hagyta abba a szemforgatást, mint akit hátba lőttek.

Rámeredt Lenkére, arca répavörös lett, és szinte fuldoklott a felháborodástól.

Micsoda?

Ha már nem leszek?- hörögte elhaló hangon.

Igen. Ha már elmentél az urad után- motyogta Lenke.

Arankának megüvegesedett rémült tekintete, a megtévesztésig kezdett emlékeztetni egy döglött sügérre.

Ösztönösen kétmarokra kapta seprűjének nyelét.

Tántorogni kezdett, lábaközé akadt ormótlan műszere, majd egy kivágott vén tölgy lassúságával előrezuhant.

Lenke nézte egy darabig, megbénulva az ijedtségtől, aztán görbe lábaival futva körülkarikázta barátnőjét, és hadonászva visítozott,

majd szatyrait otthagyva, rohant fel a lakásába.

A nagy ricsajra előkerült pár lakó, meg az utcáról is betódultak.

Már nem tudtak rajta segíteni.