A fekete özvegy

Ezt a nevet ragasztották rám, mert mindenki azt hiszi, hogy mindenkire rá kell aggatni egy jelzőt.
Hogy ez mire jó, és mit akarnak vele elérni, ezt nem tudom.

De ha már így történt, nevezhettek volna- mondjuk marcipános bűbájnak, vagy soklábú kecsesnek, de nem.
„Fekete özvegy” lettem, ami önmagában rossz érzeteket generál a többi élőlényben, óvatosságra, bizalmatlanságra int, de miért?

Fekete színű vagyok- ez kétségtelen.
Akkor ölök, ha enni akarok, de ezzel mindenki így van.
Nincs feltűnési viszketegségem, szereplési kényszerem, sosem veszem el másét- legfeljebb alkalmasint az életét, de ezzel mások is így vannak.
Az álhumánus csürhe kedvéért nem megyek át dögevőbe, mert fenemód gusztustalan, na meg rámvarrnák, hogy az özvegy halottgyalázó is ráadásul.

Csendes vagyok ,és észrevétlen, és igenis, ha a hálómban napozom, fekete testem úgy ragyog- mint az ében, karcsú vagyok és kecses.
Ez külön irritálja mondjuk a kaszáspókokat, hosszú- vékony lábaik, szürke és jelentéktelen testük, csak úgy imbolyog rozoga végtagjaikon, és nincs mérgük, irigyek rám, mint a fene.

Sosem élték át, a nagyság alázatot parancsoló euforikus élményét, csak a gyáva és alattomos gyűlölködés, és kisszerűség megalázó létét érzékelték.
Átkozottul könnyű egy jelentéktelen és erőtlen valakinek jónak lenni, ez állapot, amit érdemként hirdetnek.
Könnyű egy békának teleharsogni a lápot, hogy ő nem harapós, de arról, hogy nincsenek is fogai, arról nem beszél…
Aztán, mikor mindenki csak legyint és félrerúgja, akkor halálra sebzett lélekkel panaszkodik, hogy nincs igazság.

Ezt nevezitek hátsó szándék nélküli- őszinte jóságnak?
Ez ugyan úgy, egy fondorlatos gondolatsor hamis és tisztességtelen eredménye, amit a tömeg- be is szokott venni.
És itt nem a béka a hülye, csak ravasz. A többiek a hülyék, mert megették a rossz dumát, mert nem gondolnak bele semmibe, nem képesek a sorok között olvasni.

Bezzeg én, a fekete özvegy, az én szavaimnak súlya van, mert van köztudott hátterem, a halálos mérgem.
Én tudom, hogy a tömegeket szép szóval, és önfeláldozó érzelmekkel nem lehet meghatni, csak ingerelni, hogy ők, erejüket fitogtathassák a jóságos bolonddal szemben.
Amég félnek tőled, addig tisztelnek, de ha megértő és jóságos vagy,-eltaposnak.
Ez, egy ember által megfertőzött állati társadalom.
Csak el ne tanulják az embertől, hogy szórakozásból is öljenek.
Az lesz a mi társadalmunk vége.

A léteznitudás lényege, a nyugalom és kényelem, állandó odafigyelés mellett.
Érzékelni kell tudni a háló apró rezdüléseit, ezek a való élet villanásai, és lecsapni az első pillanatban.
Késlekedni halálos, mert ugyanaz a pillanat nem jön vissza többé, és hogy majd jön a következő?
Az vagy jön, vagy nem.
Csak remélni lehet, azt is csak halkan, és észrevétlenül.

Na meg hinned kell önmagadban.
Ha van benned méreg, és erő, és néha- igen indokolt esetben- kegyelem, akkor te lehetsz fekete özvegy.