Na... tessék

 Hogy félreértés ne essék, most itt ülök az odúmban a gép előtt, és elhatároztam, hogy írok valamit.
Hogy nincs különösebb mondanivalóm… Másoknak talán van?
Legfeljebb különösnek hiszi a témáját az, aki írja, de az nem jelenti azt, hogy különös is.
Mert lehet, őt megérintette az a valami, de rajta kívül senkit.
Mindenkit az érint meg, ami vele történik.
Rendszerint ezek az események szürkék, kisszerűek, unalmasak és veszélytelenek az olvasók szemében.
Senkit nem borzol pozitíve az a vészhelyzet, ami őt éri.
Csak a másokat érintő nagy volumenű ügyek izgatják fel, akkor Ő megmondja mit kellett, volna csinálni, mert szakértő az van rengeteg, könnyű a lelátóról futballozni. Ott nem találhatja úgy fejen a labda, hogy belerokkanjon, na meg a férfiassága sincs veszélyben…
Nem kell a játék végén szétrobbant tüdővel az öltözőben agonizálni, igaz, nem is kap egy vasat sem.

Egész életében kuporgat, spórol, meg irigykedik, lenézi, aki megtollasodott, mert ügyes, szerencsés, vagy sokat tudott lopni, bár ahhoz is szerencse kell, mint mindenhez.
Megideologizálja sanyarú helyzetét, nolo acerbam, mondván, a pénz nem boldogít, meg a lélek és értelem, a humánum, meg ilyesféle marhaságok zakatolnak elmeszesedő agyában.
Addig mondogatja magának, még elhiszi, csak azt nem érti, hogy mégsem boldog.
Lenéző mosollyal sétál végig a ledéren öltözött strihelők között, de kigúvadt szeme elárulja.
Ennyit engedhet meg magának, vadul szárnyaló fantáziája ezerrel dübörög, csak a képbe berontó nejének elhízott figurája hűti le harci kedvét. Már akkor sem kívánta mikor elvette, és a helyzet az óta is erősen romlott.
Így, jobb híján, kifelé maradt az erkölcs bajnoka, aki befelé egy lapát füstölgő kátrány.
Végső fokon, megette a fene az egészet, politizálni kezd, ami nem kerül pénzbe. Ott alakítani kezdi a nagy nemzeti sziporkát, szóban megold kardinális problémákat, hiszen mi az neki, hiszen ő egy sikeres talentum, igaz balsikeres, de a siker fogalma mindkét irányba siker.

Na, szóval ott tartottam, hogy akarok valamit írni, mert van hozzá kedvem, és bár az íráshoz nem elég a szándék, de ha nincs más, akkor meg kell azzal elégednem, ami van.
De mi az, ami van?
Hát kellemes tavaszi délután, na meg Pistike, akinek elmeséltem, hogy a triangulum egy hangvillával kombinált zenei eszköz, aminek villa részével, hangokat lehet döfködni.
Agresszív zenedaraboknál jól jön, itt nem a „Szűz Imájára” gondolok.
Nem is lett volna baj, de az iskolában elhencegett a tudományával, és majdnem átvezényelték a kisegítőbe.

Bár amit mondok, abban nincs semmi közérdek, de mint a köz tagja, ha velem valami történik, az mégis egy kicsit közérdek.
Például ma, hatalmasan megebédeltem, disznótoros ebéd volt, lila káposztával…Hát ne tudjátok, megrendítően remek volt. A végén úgy dőltem el az ágyon, mint egy liszteszsák.
Ezek életem magasan szárnyaló intellektuális órái, ezért már érdemes élni, valószínű másért is, bár most más nem jut eszembe. De sebaj, ha eszembejut, megírom.

Foglalkozom én emelkedett dolgokkal is, elmentem egy prózai estre, igaz, nem érintett meg semmi, amit felolvastak, de az előadó alkotó bal felső hármasa hiányzott, és olvasás közben gyakran a foghíjába akadt a nyelve.
Ettől olyan ízesen ejtett ki szavakat, hogy szerintem a hallgatóság is azt figyelte mikor jönnek ki a száján az elmesélhetetlen szótorzulatok.
Szerintem, senki nem is emlékezett a végén másra.
Ez a történet engem igazol, miszerint vagy érdekes, amit ír az ember, vagy tegye szokatlan módon, csak emlékezetes legyen.

Most, egy hűtőgépszerelő jutott eszembe. Kívül- belül olyan jelentéktelen ember, hogy legalább hússzor kéne vele találkoznom, hogy felismerjem.
Játszotta a nagyfiút, gondolom azért, mert ő is gyanította, hogy fenemód egy tyúkszar.
Abból, hogy kétszer nősült, bebizonyosodott, hogy van nő, akinek még ő is valaki. Ettől a visszaigazolástól lehet ez a nagy önbizalom.
Elképesztők ezek a nők. Kinek a pap, kinek a papné, kinek a hűtőgépes…Hiába. Lehet valaki nagyon kevés, és össznépi értelemben közömbös, de akadhat, akinek mégis tud nyújtani.
Ki hitte volna!
De tréfán kívül. Az önbizalom gyakran falnak visz, na meg a hiánya is. Állítólag van egy arany középút, de hogy az hol lehet, még ember nem találta meg. Addig meg emelt fővel, és vakhittel megyünk, jókat koppanunk, van aki akkorát, hogy elhallgat.
Isten útjai kifürkészhetetlenek…
Most itt ülök az odúmban, és írtam valamit. Hogy nincs különösebb mondanivalóm? Miért. Másoknak van?

Nincsenek megjegyzések: