Már alig várta, hogy ágyba bújjon.
Az elmúlt hetekben fáradtabban kelt, mint feküdt.
Most vagy valami bajom van, vagy csupán megöregedtem- dohogta rezignáltan, ha az ember elmúlik hatvan, csak nyomasztó dolgok történnek vele.
A Géza is meghalt, nincs ki megugassa a kerítés előtt elhaladókat.
Bár a mondás szerint, akinek nincs kutyája, maga ugat este…
Hát azért még csak nem tartok ott…
Céklaszínű ábrázattal kotorászott négykézláb az ágy alatt, a papucsát keresve.
Érdekes- lihegte, a jobblábast azonnal meg szoktam találni, de a balt, azt soha.
Aztán az is előkerült, némi macskás por kíséretében.
Honnan a rohadt életbe kerül az ágy alá ennyi por- sóhajtotta, pedig takarítok, de úgylátszik hiába.
Egész nap, almozhatnám a lakást, akkor sem lenne eredménye
Lassan és nehézkesen felegyenesedett, és lehuppant az ágy szélére.
Miután kiszuszogta magát, átöltözött.
Belebújt sárga hálóingébe, minden alkalommal hangosan megjegyezte, hogy ez az irigység színe.
Hát, nem is vagyok kimondottan bőkezű - kuncogta, de nincs is miből, na meg mindenki le van sajnálva - ott ahol van.
Hanyatt dőlt- mint egy teli zsák, kinyújtotta lábait, elengedte magát, és behunyta szemeit.
Hát ez Isteni - gondolta kéjesen, ez a nap egyetlen csodálatos perce.
A falióra,- ami még nagyanyjáé volt,- unottan és következetesen kettyent, mint egy metronom, megnyugtató hangja végiglibbent a sötét szoba légterén, elzsibbasztva idegsejtjeit, érezte az álomba süppedés euforikus mámorát.
Huzat lebbent végig a szobán.
Mi a franc- gondolta, nem is nyitottam ablakot, honnan ez a levegő?
Fél szemét nyitotta ki, aztán mind a kettőt, mert az ágy magasított végén ült egy alak.
Hogy miket tudok összeálmodni- gondolta, pedig azt hittem még ébren vagyok.
Ébren is vagy- hallotta meg az ágya végéből jövő, kissé fátyolos hangot.
Ti emberek, ha megláttok engem, mindig azt hiszitek,- álmodtok.
Minden- nektek szokatlan elől álomba akartok menekülni.
Gyáva és fantáziátlan népség vagytok.
Csak azt tudjátok pánik nélkül elviselni, amiről eldöntitek, hogy létezik.
Te ki vagy?- kérdezte az öreg.
Nem mindegy az neked?- vihogott fel halk hangján a jövevény.
A kérdezősködés nem a hosszú élet titka.
Akkor Te, a halál angyala vagy- szólt az öreg.
Ne hidd, hogy meg vagyok ijedve, te egy elkényeztetett figura vagy, megszoktad, ha valaki meglát, hát összecsinálja magát.
Ugyan miért lennék én a halál angyala?- így a jövevény, mitől vagy te ilyen baromi tájékozott?
Szerintetek annak valami kasza, vagy kapa van a kezében, és ijesztő a képe.
Vagy valami nagy fekete színű kard van nála?
Az is van olyan barátságtalan, mint egy kasza.
Amint látod - bár elég sötét van itt a szobában, az én kezemben nincs semmi.
Hogy jöttél be ide, hiszen nincs nyitva semmi - kérdezte az öreg.
Hogyhogyhogy- röhögött a jelenés, én egy akkora résen is bemegyek bárhova, mint egy tűhegy.
Vagy, netán ha becsöngettem volna, az megnyugtatóbb?
Mit akadsz fel, ilyen jelentéktelen szamárságokon.
Inkább megkérdeznéd, hogy jól ülök é ezen a gerendán - vagy min, már elzsibbadt a fenekem.
Jól ülsz azon a gerendán?- kérdezte az öreg.
Köszönöm kérdésed, remekül.
Elmondanád, hogy mit keresel itt nálam?- így az öreg.
Hát keresni - éppen semmit, de a közeli sírkertben volt dolgom, és erre reptemben, gondoltam benézek, had kapj frászt.
De lassan megyek is tovább, még van ma éjjel némi dolgom.
Még látjuk egymást?- kérdezte az öreg.
Arra mérget vehetsz - válaszolt a jelenés.
De nem hozok megnyugtatásodra kaszát, mert a fene sem vesződik egy ekkora nagy szarral.
Repülés közben mindenbe beleakad, és csak dühöngeni fogok.
Bár ha akarod, egy rövid kardot kötök a derekamra, hogy tudj hova tenni.
Ha gondolod, ijesztgetni is foglak, hogy megfeleljek a rólam alkotott elképzeléseidnek.
Beszéd közben a jelenés, úgy hahotázott, majd hanyatt esett az ágyvégéről.
Hát, fura egy pasas vagy, azt meg kell hagyni- szólt, mihelyt levegőhöz jutott.
Most viszont hagylak aludni, mert dög fáradtan fogsz kelni reggel, és megint végigzsörtölődöd a napot.
A jelenés elhalványult, majd eloszlott az éjszaka sötétjében.
A vén falióra ismét ketyegni kezdett, hirdetve az idő múlását.
Az öregre úgy zuhant a nehéz álom, mint egy sziklafal.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése