Hogy miként lett szerda a szándékból, tudja a fene. Na, mondanom sem kell, szerdán sem indultam el világmegváltó utamra.
Gondoltam, végső fokon, minden nap ugyan olyan, reggel, délbe, este, csak mi neveztük el őket, hogy kellő zavart tudjunk okozni magunknak, mert megkülönböztetünk napokat, holott egyformák.
Példának okáért, augusztus hatodikán, ugyan úgy szakad rólad a víz a napon, mint ötödikén tette.
Ezekből az önkényszerítésekből van rengeteg. Mondjuk egész évben, kívánsz mákosbeiglit, de nem eszel, mert Karácsonykor szokás, és nem májusban, csütörtökön.
Aztán eljövel az ünnep, mindenki, mindenütt mákosbeiglivel tukmál, már az orrodon jön ki, arról nem is szólva, hogy te még májusban, csütörtökön kívántad, nem most.
De hisszük, a szokások, a dolgok monoton ismétlődése biztonságérzetet ad. Ha mondod bú, arra bát kell mondani. Ezt a bút mondó is tudja, számít is rá.
Ha azt válaszolod, hogy keréktárcsa, akkor az rendesen kiakad, nem tud mit mondani, csak néz, mint borjú az új kapura, és elakad az eszmecsere. Hogy ő, egy értelmetlen hülyeséget mondott neked, ez ezek után fel sem tűnik neki.
Ezek a konvencionális sztereotípiák, elbutítanak, mert mindenre van kész válasz, nem kell gondolkodni semmin.
Itt van mindjárt a köszönés: Gyereknek, szia, felnőttnek, ha jól ismered, szintén szia, szervusz, hello, üdvözöllek, stb.
Idegennek: Jónapot, üdvözlöm, tiszteletem, nőnek- kezicsókolom.
Még van számtalan variáció, nem érdemes leírnom, mindenki tudja.
Hát min kell itt gondolkodni?
Ez, egy elgépiesedett társadalom, nincs szükség agyra, csak éldegélünk, bánkódunk meg örvendezünk, aztán valahogy eltelik az idő.
Mindennek megvannak a szabályai, aki ezektől eltér, az renitens, okoskodó, vagy egyszerűen hülye.
Senki nem mer, és nem tud valami színt vinni a hétköznapjaiba, mert gyáva, és kreatív agytekervényei fejletlenek. Nem is meri vállalni önmagát. Ha teszi, belép a ki mit fog szólni réme, és máris odavan maradék bátorsága.
Csak próbálnék úgy végigmenni az utcán, hogy azt énekelem, hogy: Pikk- pukk málnakrém, más is marha nem csak én…
Azonnal döbbent arcok vennének körül, és elszállítanának a diliházba, ahol visszanavigálnának a való élet szürke hullámai közé.
Eleinte szombaton akartam elutazni, aztán szonbaton, de a végén pontosítottam hétvégére.
Csak azért vagyok még itthon, mert tisztáznom kéne, hogy a hétvége vajh szombat, vagy netán vasárnap?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése