Ezen a képen, egy újszülött fekszik, az a rajta matató nő - a bába. A fehér köpenyes férfi az orvos, bár nem emlékszem rá. A másik nő, a szülőágyon fekvő anyámat istápolja, de részleteiben erre sem emlékszem. Ami élesen megmaradt bennem, az a perc, amikor a bába a csap alá tartott. Nagyon váratlanul ért, istentelenül rosszul esett.
A következő rajzon a csecsemőosztályon fekszem, és bőgök. Valószínű becsináltam, már nem esküdnék meg rá. Azért gondolom azt amit mondtam, mert a továbbiakban gyakran előfordult.
A következő rajz családomat mutatja, amint engem csodálnak. Kedves tőlük, bár nem tudom miben voltam más mint a többiek. Majd pár nap elteltével hazavittek taxival.
Ez a rajz, szintén engem mutat, ahogy éjszakánként ordítok, nem hagyva aludni senkit. Már nem emlékszem, de biztos nagyon élveztem a botrányt amit okoztam.
A következő rajzon, már iskolába járok, ha nem mellé. Irányvesztő képességem már korán megmutatkozott, rengeteg kellemetlenségem származott a későbbi években ebből.
Ez a kép, az év végi bizonyítványom bemutatásának katartikus pillanatait beszéli el, dühöngő szüleim körében. Erre az időre sajnos már élesen emlékszem.
Ezen a rajzon, végzett diákként állok, olyan tanácstalanul, mint Bálám szamara. Sem nekem, sem másnak nem volt ötlete, mit csináljak a továbbiakban. A rajzon látni is, engem zavar a probléma legkevésbé. Jellegzetesen rohadt kölyök voltam. Aztán választottak nekem egy foglalkozást, a rajzon jól látszik, hogy minden lelkesedés nélkül elfogadtam a szülői döntést. A következő rajz, mint végzett szakzsenit mutat, ugyanolyan tanácstalan képpel, mint az előzőkben már látszott. A következő táblán, mint mindent kipróbáló ifjú látszom, aki mindennel foglalkozott, csak azzal nem, amit rá akartak erőszakolni, hogy idővel rendes ember lehessen belőle. Nem gondoltak rá, hogy rendes embert nem lehet csinálni, valaki vagy annak születik, vagy nem. Én tudtam, hogy rendesnek születtem, csak nem vagyok használható, így nem is kívántam foglalkozni a témával. Nem is tettem, mert az ember legyen következetes.
Ezen a rajzon éppen megnősülök, így lettem Gyuri kee. A következő hat rajzon a feleségemmel vagyok látható, akinek minden szeretetem ellenére időnként és alkalmanként az idegeire megyek. Még szerencse, hogy nem rúgott ki, bár voltak pillanataim, amikor közel álltam hozzá. De okos nő lévén, tudta, hogy nem tehetek róla, és én is nagyon sajnálom.
A következő rajzon éppen dolgozom, mert nekem sem fenékig tejfel. Erről nem szeretek beszélni, meg nincs is mit. A többi rajzon csinálok én mindenfélét. Mindig tudtam valamit lelkesen elkezdeni, és abbahagyni. Ezt már-már művészi tökélyre vittem.
Következő kép: Apa lettem. Éppen karjaimban tartom a gyerekemet, és próbálom beleélni magam új helyzetembe. A következő rajz lányomat mutatja, aki már felnőtt, és én mellette állok, megpróbálva olyan testtartást felvenni, mintha fiatalabb lennék szeretett feleségemnél. Sajnos, be kell látnom - ahogy így nézem - nem sikerült ez aljas próbálkozásom.
Az utolsónak szánt rajzon mint nyugdíjas állok, és élvezem az öregkor nem létező szépségeit.
Ha továbblépek ezen állapotomon, azt a rajzot már nem én fogom rajzolni.
Maradok még egy darabig tisztelettel.
Kapolyi György.
A következő rajz családomat mutatja, amint engem csodálnak. Kedves tőlük, bár nem tudom miben voltam más mint a többiek. Majd pár nap elteltével hazavittek taxival.
Ez a rajz, szintén engem mutat, ahogy éjszakánként ordítok, nem hagyva aludni senkit. Már nem emlékszem, de biztos nagyon élveztem a botrányt amit okoztam.
A következő rajzon, már iskolába járok, ha nem mellé. Irányvesztő képességem már korán megmutatkozott, rengeteg kellemetlenségem származott a későbbi években ebből.
Ez a kép, az év végi bizonyítványom bemutatásának katartikus pillanatait beszéli el, dühöngő szüleim körében. Erre az időre sajnos már élesen emlékszem.
Ezen a rajzon, végzett diákként állok, olyan tanácstalanul, mint Bálám szamara. Sem nekem, sem másnak nem volt ötlete, mit csináljak a továbbiakban. A rajzon látni is, engem zavar a probléma legkevésbé. Jellegzetesen rohadt kölyök voltam. Aztán választottak nekem egy foglalkozást, a rajzon jól látszik, hogy minden lelkesedés nélkül elfogadtam a szülői döntést. A következő rajz, mint végzett szakzsenit mutat, ugyanolyan tanácstalan képpel, mint az előzőkben már látszott. A következő táblán, mint mindent kipróbáló ifjú látszom, aki mindennel foglalkozott, csak azzal nem, amit rá akartak erőszakolni, hogy idővel rendes ember lehessen belőle. Nem gondoltak rá, hogy rendes embert nem lehet csinálni, valaki vagy annak születik, vagy nem. Én tudtam, hogy rendesnek születtem, csak nem vagyok használható, így nem is kívántam foglalkozni a témával. Nem is tettem, mert az ember legyen következetes.
Ezen a rajzon éppen megnősülök, így lettem Gyuri kee. A következő hat rajzon a feleségemmel vagyok látható, akinek minden szeretetem ellenére időnként és alkalmanként az idegeire megyek. Még szerencse, hogy nem rúgott ki, bár voltak pillanataim, amikor közel álltam hozzá. De okos nő lévén, tudta, hogy nem tehetek róla, és én is nagyon sajnálom.
A következő rajzon éppen dolgozom, mert nekem sem fenékig tejfel. Erről nem szeretek beszélni, meg nincs is mit. A többi rajzon csinálok én mindenfélét. Mindig tudtam valamit lelkesen elkezdeni, és abbahagyni. Ezt már-már művészi tökélyre vittem.
Következő kép: Apa lettem. Éppen karjaimban tartom a gyerekemet, és próbálom beleélni magam új helyzetembe. A következő rajz lányomat mutatja, aki már felnőtt, és én mellette állok, megpróbálva olyan testtartást felvenni, mintha fiatalabb lennék szeretett feleségemnél. Sajnos, be kell látnom - ahogy így nézem - nem sikerült ez aljas próbálkozásom.
Az utolsónak szánt rajzon mint nyugdíjas állok, és élvezem az öregkor nem létező szépségeit.
Ha továbblépek ezen állapotomon, azt a rajzot már nem én fogom rajzolni.
Maradok még egy darabig tisztelettel.
Kapolyi György.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése