Finálé

Rékát úgy sodorta a tömeg, hogy lábai csak időnként érték a földet.Hol az arcába könyököltek, hol a sapkáját verték le, hol úgy összepréselték mint egy heringet. Már régen megbánta, hogy a tömegbe keveredett, de már nem volt mit tenni. Az éktelen üvöltéstől majdnem megsiketült, nem is értette a szöveget, csak a kivörösödött, magukból kikelt arcokat látta, a nyálat fröcskölő, tátott szájakat. A hatalmas tömeg megvadult, arc nélküli húsheggyé változott, öntudattalan, megfékezhetetlen iszapfolyammá, ami dübörgött, hömpölygött, mindent eltaposva, ami elékerült. 
A rendőrkordon kemény sorfala felé ömöltek, egyre fogyott a távolság, és a remény.
Nem igazán tudta senki, mit akarnak, csak idült szlogeneket ordítoztak a mindent felülmúló harci zajban, egymást hergelve, magukból kivetkőzve, feltöltődve egy hamis hősiességérzéssel, ami már csak azért is hatott rájuk eufórikusan, mert nem voltak hozzászokva.
Most minden nyúl hősnek érezhette magát, valami fennkölt mitológiai személynek, Herkulesnek, de legalább kentaurnak. 
A rendőrség szkafanderes, arcnélküli sorfala megmozdult, záporozni kezdtek a fojtogató gáztöltetek, és gumilövedékek.
A fehér köd mindenre rátelepedett, csupa köhögő, meggörnyedt alak vette körül, arcuk elé fogott kendőkkel. 
Ő sem kapott levegőt, a szúró fájdalom belemart légcsövébe, két kezével maga körül csapkodott, könnyei megeredtek, poros csíkot húzva elkékült arcán. 
Lépni sem tudott, a tömeg sodorta előre, egyre sűrűsödtek a robbanó gáztöltetek, egyre fehérebb és áthatolhatatlanabbá lett a maró köd. 
Minden gondolatát lekötötte az élvemaradni akarás vágya, rémülten vívta élete első élethalálharcát, nem szólt lelkében semmi más, csak egy nagy sikoly. 
Ő is tudta, hogy artikulátlanul ordít, de egy hangját sem hallotta. 
A ködön keresztül is látta, többen előtte elesnek, a mögötte hullámzó tömeg kérlelhetetlen nyomása úgy sodorta előre, mint száraz falevelet. 
Akarata ellenére végigtaposott a földön fekvőkön, kinek fejére, kinek hátára lépve, egy zászló
úgy csapódott elé, hogy a nyele is jól fejbe verte.
Már nem ellenkezett, csak hagyta magát a rendőrkordon felé sodortatni.
Egy hatalmas ütést érzett homlokán, egészen hátrataszította.
Térdei megrogytak, máris hason feküdt.Vézna testét pillanatok alatt eltakarta a fehér köd, és a fölézúduló, őrjöngő sokaság.