A Kamra

Úgy gondolom, a negyedik agykamrában tárolódnak az emlékek. A rengeteg doboz egymásra hányva pihen a sötét csendben, és halkan mozdulatlanul él.

Minden doboz oldalán a felirat, pontosan felvezetve rá a dátum, mikor lett elővéve utoljára, és milyen súlyú.

Mert vannak igen súlyosak, fekete címkéikről felismerhetők. A közepesen nehezek zöldek, a vidámak pirosak, a szomorúak kékek.

Az emlékfoszlányok és töredékek dobozai színesek. Várnak, mikor veszi őket elő az emlékezés.

A felidézett, frissen és fürgén a fénybe lendül, képekben mutatja meg magát a lélek szemeinek, visszavarázsol érzéseket, hangokat feltámasztva a ˝Régen˝ - délibábos zűrzavarát, visszahozva az emlékező akkori perceit.

Igen. Úgy gondolom az emlékek a negyedik agykamrában élnek, és várnak. 

Számtalanszor feltámaszthatók, és mindig visszavisznek a kívánt múltba. Minél inkább megtanulsz befelé figyelni, annál élesebben, élethűbben tér vissza a múltidő, kiteljesítve életed óráit, benépesíti csendjeidet.

Emlékezni tudásod köréd építi saját magadat, belakja belső kertjeidet. Magányodat oldja, megérteti veled, nem kifelé élsz csak látsz, kitekintesz abból a zárt-egyszemélyes világból ami a tiéd. 

Nézed a körülötted nyüzsgő egyszemélyes világokat, akik nem látják, vagy nem merik látni, hogy egyedül vannak, nekik kell kiszínezni magukból önmaguk életterét, benépesíteni azt a valamit amit életnek hisznek, ugyanakkor másoktól, mások jelenlététől várják a megoldást.

Nem hiszik el, a kulcs bennük van, amekkora a merszük, annyira lesz sikeres az életük.

Megoldásokat ki-ki csak magától várhat, nincs általános recept. Mindenkinek meg kell találni önmaga bűvös szavát, ha nem sikerül, jön a magány.

Az emléktárban rengeteg anyag halmozódik fel, meg kell tanulni használni őket, a kiteljesedés nélkülük nem megoldható.

Az emlékeid te vagy, az ember egyszerre él előre és vissza, a tér és idő nemlétező fogalmak, ha vagy, akkor egy összefüggő folyamat vagy, ha meg elmúltál akkor meg eltűnsz.

Emlékeid élethossza azonos a te fizikai léted hosszával.

Idővel sokasodik a volt, és távolodik a van fontossága, egyre inkább az emléktáradból létezel.

Bölcsebbé válsz, megkülönbözteted a súlyos-vagy csak annak tűnő eseményeket.

Úgy gondolom a negyedik agykamrában tárolódnak az emlékek. 

Ez, az élő, szendergő archívum várja, mikor veszi elő egyiket- másikat az emlékezés.