földön és egen...
Hát igen. Mikor szegény Dongó Gizit egy járdára felrohanó személykocsi szarrá darálta, még élt mikor beszéltem vele. Sokkos állapotban volt, aztán össze lett szedve, de a Klinikán sem tudtak rajta segíteni. Gizi, az utolsó percéig kisgyerekként gagyogott, nem volt szegény normális, úgy tudta, hogy ő egy kislány.
Pedig benne volt a korban. Na, mondhatnám, miféle kor? Az egy kitaláció, van egy múló szerkezete az embernek, mondhatnám valódi énjének koporsója, és ha abból szabadul, akkor él igazán. Gyors lesz mint a gondolat, száguldozhat, ordítva énekelhet, úgysem hallja senki. Micsoda mámoros pillanatok lehetnek!
Persze nem jellemző a távozásnak ez a nyomasztó formája, vannak igen békés és kenetteljes eltűnések is, de abban nincs semmi említésre méltó, az nem hír, hogy Guszti bácsi életének nyolcvanhatodik évében, csendesen jobblétre szenderült…
Na und- mondaná egy művelt pápua, mit tart fel ez a vén hülye ezekkel a híreivel?
Plagizálná mondjuk Goethét, akinek utolsó megnyilvánulása „több fényt” volt. De ha maradandót akart volna Gusztáv alkotni, akkor mondjuk kiálthatta volna, hogy húzzatok el a francba.
Garantáltan beszéltek volna róla széles egy utcában, hogy milyen frappáns volt a vén bolond, ez aztán nem lehetett beszarva, hogy ezek a végszavak jutottak eszébe.
Azt hiszem végszavazni nem lehet könnyű dolog, mert a végén az ember csak be van csinálva, ami nem csoda, most fordul először elő vele, hogy elcsattog. El tudom képzelni, hogy zavarában azt kiáltja, hogy ne felejtsétek el meghámozni a sütőtököt. Ezen persze nincs mit röhögni, egy ilyen feszült pillanatban bakizhat bárki. Én mondom Bendegúz, ezek az élet rohadt percei, még szerencse, hogy nem tart sokáig.
Aztán landolsz a pokolban, csupa ismerős arc vigyorog rád, hirtelen az a benyomásod, hogy meg sem haltál.
Amin nincs mit sápítozni, ez egy végtelenített folyamat, majd megint megszületsz és visszasírod a poklot.
És ez így megy az idők végezetéig, már unod az egészet mint a nyavalyát, de nem tehetsz ellene semmit, mert ez a rend, és kész.
Mert meghalni könnyű Bendegúz, élni nehéz.
Bejegyzések
